Gyakori növény a száraz erdőszegélyeken, amely késő nyáron virágzik és termetese megnő.
Az erdei peremizs (Inula conyza) fészkesvirágú, az őszirózsafélék családjába tartozó, Európában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában honos, méteres magasságú, lágyszárú és évelő növény. Magyar nevének származása ismeretlen, ha tippelhetek, akkor botanikusok találták ki. Az erdei jelző nagyjából stimmel, mert a hazai egyéb peremizs fajok inkább a nyílt terepet kedvelik. Az “Inula” tudományos nemzetségnévvel fordított a gond, túl sok a lehetséges magyarázat, a Heléna női név, az ógörög tisztító, kosárka, lápi jelentés és még számos egyéb is. A “conyza” fajnév már az ókorban is növénynév volt, a mostani botanikában egy másik rokon nemzetség, a betyárkóró tudományos neve. A manapság elterjedt inulin nevű élelmiszer-adalékot és táplálék-kiegészítőt a legnagyobb termetű peremizsben, az örménygyökérben (Inula helenium) fedezték fel kétszáz éve. Azóta kiderült, hogy számos növényfaj inulin formájában raktározza a tápanyagait, a gyakoribb keményítő helyett. Hogy még bonyolultabb legyen a nevezéktan, újabb közleményekben Pentanema squarrosum az új megnevezése az erdei peremizsnek.
A zsenge tőlevéltől az elégő virágzatig
Az erdei peremizs ősszel vagy tavasszal tőlevélrózsával indul, a levelek nagyok, nyélbe keskenyedők, sötét zöldek, érdesek. A szár későn, csak a nyár közepén emelkedik ki, egyenes, csak a virágzatban ágazik el, érdesen szőrös. A szárlevelek fölfelé egyre kisebbednek, keskenyedő vállal ülők, a színi oldaluk ráncos, a fonákuk kiemelkedően erezett. A bimbók is látványosak, a visszahajló fészekpikkelyek különös kinézetet nyújtanak. A fészkek legfeljebb csupán egy centiméter átmérőjűek, két centi magasak, a változó kocsányhosszok egy szintre emelik a virágzatokat. Nyelves virágok nincsenek, csak a sárga csövesek látszódnak. A többi hazai peremizs fajnál nyelves virágok keretezik a fészket. A villásan elágazó bibék az összenőtt portokokon keresztül bújnak ki, a későbbiek a virágport is kitolják. A megporzást rovarok végzik. A forró augusztusokban gyorsan hervadó, a fészekre szinte ráégett, fekete virágzatokat is láttam. A termés hosszbordás kaszat, röpítőszőrökkel.
Rovarriasztó hatású gyógynövény
Az erdei peremizs régen értékes gyógynövény volt, állítólag a zöld növény is bolhaűző, a levelek füstölgő égetése bizonyosan rovarűző hatású. Törökországban a gyökerek égetése a lakás illatosítására szolgál. Nálunk gyakori növény, a középhegység szárazabb erdeiben, tölgyeseiben, bokorerdőkben, vágásokban elterjedt, de csak a nyár közepén nyúlik magasra, és csak a nyár végén virágzik.
Erdei peremizs őszi tőlevélrózsája
Erdei peremizs nyár végi habiusa
Erdei peremizs fölső szárlevele
Erdei peremizs szárlevél fonáka
Erdei peremizs pikkelyes bimbói
Erdei peremizs virágzó fészkei
Erdei peremizs fészekvirágzata
Erdei peremizs virágzata fölülről
Erdei peremizs nyári hőségben megégett fészkei
Erdei peremizs bóbitás termései
Erdei peremizs bimbója, virágzata, termése