Bojtorján: a gyökeréből főzni lehet, a virágával pedig játszani

Se nem lapu, se nem bogáncs, pedig a levele és termése alapján másra sem tud gondolni az ember.

A közönséges bojtorján vagy másik nevén nagy bojtorján (Arctium lappa) az őszirózsafélék, illetve szemléletesebben a fészekvirágzatúak családjába tartozó, eurázsiai származású, de ma már az egész világon elterjedt növény. A magyar “bojtorján” szó török eredetű, a görög “Arctium” a medve szőrének bozontosságára utal, a kelta vagy görög “lappa” talán a termés ragadósságára. A lapu és bogáncs szó számos más növény nevében előfordul, de a botanikusok döntése alapján itt inkább kerülendő.

A friss gyökér és hajtás főzelék formájában finom

A közönséges bojtorján kétéves, lágyszárú növény. Az első évben csak tőleveleket és hatalmas, akár méteres gyökeret növeszt. A gyökér és a fiatal hajtások, levélnyelek az első nyáron főzelékként ehetőek. A második évben a növény akár másfél méteresre is megnő, a hatalmas ovális, szíves vállú levelei 50 cm hosszúak is lehetnek. A gyökér ilyenkor már pudvás, a szár rostos. Az alsó levelek nagyok, hosszú nyelűek, fölfelé egyre kisebbek rövidebb nyéllel. A júniustól nyíló lila virágok gömb alakú fészket alkotnak, amelyet a horgos végű, hátragörbülő fészekpikkelyek még nagyobbnak láttatnak. A horgok elvirágzás után is megmaradnak, állatok szőrébe, emberek ruhájába kapaszkodva terjesztik a növényt. Ezek a „bogáncsok” persze jó gyerekjátékok, egymás bosszantására kiváló dobálni valók.

A bojtorján nálunk elsősorban tápanyagban gazdag, bolygatott területeken nő, de nagyon gyakori az útszéleken, vízpartokon, nedvesebb élőhelyeken. Több faja is honos hazánkban, és a fajok is kereszteződnek, így a populáció nagyon változatos. A pontos növényhatározás is nagyon nehéz, az egyik képen látható 2 m fölötti óriás növény is talán egy hibrid a közönséges és a gyakrabban nagyra növő berki bojtorján között.

Nagy bojtorján fiatal példánya felülnézetben