Ehető levelű bakszakáll, rövid nyitvatartású virágokkal, óriási bóbitával

Sárga virágai igen mozgékonyak, a első reggeli napsugárra nyílnak, délben már csukódnak.

A közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis) és a nagy bakszakáll (Tragopogon dubius) hazánkban nagyon elterjedt, élénksárgán virágzó, néha egyéves, gyakran kétéves, ritkán évelő lágyszárú növények. Az őszirózsafélék családjába tartoznak, a pitypanghoz hasonló fészkes virágzatuk van, és a bóbita terméseik is olyan szétfújni valónak tűnnek, csak sokkal nagyobbak, és inkább rázni kell őket, hogy szerteszét szálljanak az ’ejtőernyős’ kaszatok.

Salátának minden része ehető

A keskeny és hosszúkás levelű, jó körülmények között fél méteres magasságot is könnyen meghaladó növények fiatal hajtásai, levelei, bimbói nyersen salátának és párolva is ehetőek. A vaskos gyökerük is finom csemege, de csak a virágba szökkenésig, utána már túlságosan rostos, szívós. A bakszakállak virágzásának érdekessége, hogy reggel az első napsugárra nyílnak, és már délben vagy kora délután becsukódnak, illetve borult esős időben akár egész nap csukva maradnak.

A kecskebak szakállát juttatja eszünkbe

A Tragopogon szó görög eredetű, és a kecskebak szakállát jelenti, a legtöbb európai nyelvbe így, tükörfordítással került be. A hervadó fészekből kilógó fonnyadt nyelves virágok valóban hasonlítanak egy bak szakállára. Az orientalis keletit, a dubius kéteset, kétségeset, bizonytalant jelent, amit nem sikerült megfejtenem, hogy a névadó mire gondolhatott. Számomra a meghatározásuk, elkülönítésük szokott bizonytalan lenni, de enyhítő körülmény, hogy nagyon változatos fajok, számos alfajuk és hibridjük van.

Közönséges vagy nagy bakszakáll: mi a különbség?

A nagy bakszakállnak általában 10 vagy több fészekpikkelye van, ezek hosszabbak, túlnyúlnak a fészek szélső virágain, valamint a fészek alatt a kocsány tölcsérszerűen kiszélesedik. A közönséges bakszakállnak többnyire csak 8 fészekpikkelye van, rövidebbek, nem érnek a fészek pereméig. A virágzati kocsány nem szélesedik, hanem karcsún illeszkedik a fészek aljához. A kaszattermések mindkét fajnál csőrösek, ezzel a hosszú, vékony résszel kapcsolódnak a röpítőkészülékük ernyőjéhez.

Közönséges bakszakáll virágzata fölülről