Dekoratív sövény.
Noha a legtöbb ezüstfa május és július között hozza a virágait, akadnak kivételek, amelyek akár késő ősszel is szirmot bonthatnak.
A robusztus ezüstfa illatos virágai értékes nektárforrásként ismertek, a gyümölcsöket pedig kedvelik a madarak. Az ezüstfák jól tolerálják a szárazságot, szoliterként és sövényként is ültethetjük őket.
A legelterjedtebb a lombhullató keskenylevelű ezüstfa, amely ezüstösen szőrözött leveleiről ismert. Május-júliusban hozza virágait, a somtermésű ezüstfához és a pirostermésű ezüstfához hasonlóan.
Elaeagnus pungens (Bri Weldon)
Két örökzöld képviselő viszont október-novemberen virágzik: a szúrós olajfa (Elaeagnus pungens) és a széleslevelű ezüstfa (Elaeagnus x ebbingei).
A szúrós ezüstfa zöldessárga mintájú leveleivel rendkívül dekoratív, örökzöld fásszárúként sövényként is előszeretettel ültetik. Előnyben részesti a mészben szegény talajt. Október-novemberben illatos, nem feltűnő, ezüstös fehér virágfürtöket hoz. A cserje akár 2 méter magasra is nőhet. Csak kis mértékben télálló, ezért ősszel és télen mulccsal takarjuk a gyökérterületet, fóliával pedig a koronáját.
Elaeagnus pungens (Bri Weldon)
A széleslevelű ezüstfa egy hibrid, amelyet a szúrós és a nagylevelű ezüstfa keresztezésével állítottak elő. Kedvelt örökzöld sövénynövény, bőrszerű levelei sötétzöldek, a fonákjuk ezüstös. Október-novemberben hozza illatos, krémfehér, csillag alakú virágait. Akár a 3 méteres magasságot is elérheti. A fácska csak kemény teleken hullatja a lombját, ilyenkor tavasszal hajtanak ki az új levelek.
Elaeagnus x ebbingei (Olive Titus)