A téltemető a kertekből vadult ki, de már annyira meghonosodott, hogy védett lett.
A kikeletnyitó téltemető (Eranthis hyemalis) a hunyorfélék családjába tartozó mediterrán növényfaj, amely néhány évszázada a kertekből és parkokból szabadult ki a hidegebb, közép-európai, üde lombos erdőkbe. Hazánkban 1982 óta természeti védettséget élvez. A magyar névadók szerintem kissé túlzásba estek a kikelet-nyitással és a tél-temetéssel, amikor a tudományos név szószaporítását követték; az “Eranthis” szó görög eredetű, és korán virágzót, a “hyemalis” latin, és télen nyílót jelent. A gyönyörű növény erről a fölös nyelvi buzgalomról nem tehet, és bizonyára megérdemli a védettséget és a szeretetünket.
Gumójával szaporíthatjuk a kertben is
A téltemető valóban az első télvégi virágok egyike, gyakran a hó alól emelkednek ki a fénylő sárga virágai februárban, de a telet sajnos a hiedelemmel ellentétben nem űzi el, sőt, a márciusi fagyokban maga is megfázhat. A földfelszín alatti gumója viszont biztonságban van, a nyári hőséget, az őszt és a következő telet a talaj feletti zöld részek nem élik túl. A növény minden része mérgező, a gumó annyira, hogy melegvérűek egyáltalán nem fogyasztják. Talán ez lehet az elterjedésének az egyik titka; mi sem esszük, viszont gumóról remekül szaporodik, ember által szeletelve vagy vadak által megtaposva megújulnak a növények. Magvakról a szaporodás hosszadalmasabb, májusi esőcseppek verik ki a magvakat az akkorra már felnyílt tüszőtermésekből, a csírázásukhoz egy hideg télnek kell elmúlnia, és az első virágzásig is évek telnek el.
Minden napsütésre újra és újra kinyílik
A virágok napsütésre nyílnak, borús időben és estére becsukódnak, majd aprócskát növekedve másnapra újra nyitnak. A feltűnő sárga virágtakaró a valóságban a hat csészelevél, a párta szirmai az evolúció során nyeles, zsák alakú mézfejtőkké alakultak át. Közelről megfigyelve, a csészelevelek és a több tucatnyi porzó közötti köröcskék a mézfejtők nyílásai. A nektárhoz csak a hosszabb szájszervű poszméhek férnek hozzá, de a gazdag virágpor-kínálat miatt más hidegtűrő rovarok is porozzák a téltemetőt. A termés tüszőcsokor, amely eleinte hüvelyes zöldborsókra hasonlít, majd májusra megérik, pergamenszerűen kiszárad, a sárga magvak láthatóvá válva várják az esőt. A magányos virágokat alulról örvösen álló sallangos gallérlevelek védik, a hosszú nyelű tenyeresen szabdalt tőlevelek csak a virágzás vége felé hajtanak ki.
Kikeletnyitó téltemetők
A télvége első virága ellenállhatatlanul csalogató
Gallérlevelek védik a virágot az illetéktelen látogatóktól
Téltemető virága a 6 csésze és a 3 gallérlevéllel
A kerek nyílások a leplek és a porzók között a mézfejtők rovar-bejáratai
Téltemető virága az örvösen álló három gallérlevéllel
Téltemetők becsukódott virágai
Az éredő termések zöldborsóra hasonlítanak
A sallangos tőlevelek csak a virágzás végén jelennek meg
Téltemető érett tüszőcsokra a sárga magvakkal