Kisvirágú nebáncsvirág, amely megszökött egy botanikus kertből és meghódítja a világot

A termése óvodásoknak való játékszer, de közben a hazai üde erdők talaját egyre gyakrabban és mind nagyobb felületen beborító özönnövény.

A kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) a nebáncsvirágfélék családjába tartozó, ázsiai származású, két-három arasz magasságú, lágyszárú és egyéves növény. A “Impatiens” tudományos nemzetségnév türelmetlen vagy érzékeny jelentésű, a növény érett termése érintésre érzékenyen felhasad és kilövi a magvait. A “parviflora” fajnév kisvirágút jelent, a virágok legfeljebb két centiméter hosszúak, sokkal kisebbek a nálunk előforduló többi rokon faj virágainál. A magyar nebáncsvirág és nenyúljhozzám nevek szintén az érintéssel ingerelhető termésekre utalnak.

Maga veti magját

A kisvirágú nebáncsvirág magról szaporodik, a talajban áttelelő magvak tavasszal csíráznak, a magoncok nagyon gyorsan nőnek. A ritka, magányos növények terebélyesen elágazóak, a gyakoribb, sűrűn egymás mellett állók csak megnyúlnak, négyzetméterenként akár száz egyed is lehetséges.

A szárával csalogatja a rovarokat

A szár egyenes, üvegesen áttetsző, a csomóknál vastagabb. A két alsó levél átellenes, a többi szórt állású. A levelek nyelesek, tojásdadok, a lemezük ék alakúan nyélbe keskenyedő, kihegyezett csúcsúak, fűrészes szélűek. Egyes szárrészek és levélnyelek mirigyesek, ezek a mirigyek a szakirodalom szerint rovarcsalogató nektárforrások.

Zengőlegyek porozzák be a virágokat

A tucatnyi virág laza végálló fürt virágzatot alkot. A virágok különleges szerkezetűek, halovány sárgák, belül vörös rajzolattal, a sarkantyú egyenes. A portokok összenőttek, és kezdetben takarják a még éretlen bibét. A megporzók zengőlegyek, amelyek a virágport és a sarkantyúban lévő kevés nektárt gyűjtik. A virágzás egészen az őszi fagyokig tart.

Méterekre lövi ki a magjait

A termés hosszúkás, buzogány alakú tok, amely éretten érintésre hosszában felhasad, és a magvakat akár három méterre is kirepíti. Az óvodáskorú unokáim nagyon élvezték a tenyerükben a növény birizgáló mozgását. A termések érése folyamatos, májustól novemberig repülnek a magok. Messzebbre is terjednek, mert vízzel, állati mancsokkal, cipőtalpakkal és erdészeti gépek abroncsaival is vándorolnak.

Csak a szárazság állítja meg

A kisvirágú nebáncsvirág a 19. század közepén szökött ki egy botanikus kertből, azóta meghódította Európát, és halad az Újvilágban is. Nedves talajú és árnyékos erdők aljnövényeként képes óriási felületeket beborítani, és minden egyéb növényt, különösen a honosokat elnyomni. Természetes ellensége nálunk alig van, a száraz hőségre viszont nagyon érzékeny, elsőként lógatja a petyhüdt lombját, és hamarosan elpusztul. Sajnos ilyenkor a számunkra kedvesebb növényeknek sincs esélye visszafoglalni a területüket.

Kisvirágú nebáncsvirág teljes borítása