Kálium, magnézium, kalcium.
A fahamut korábban elterjedten alkalmazták trágyaként. Ez nem meglepő, hiszen számos ásványi anyagot tartalmaz, így például kalciumot, magnéziumot, vasat, káliumot, foszfátot, valamint nyomelemeket. A fa fajától függően a tápanyagok összetétele eltérő. Így a tűlevelűek hamuja különösen sok kalciumot tartalmaz, míg a lombhullató fák hamuja magnéziumban és káliumban gazdag.
A hamu lúgos kémhatású, éppen ezért a savanyú talajok javítására is alkalmas. És pont ezért nem szabad a savanyú talajt szerető növények köré szórni – ilyen például az orchidea, az azálea, a rododendron, a levendula, a kamélia, a muskátli, a lángvirág.
A fahamu hírnevét rontotta, hogy az értékes anyagok mellett azokat a nehézfémeket és szennyező anyagokat is tartalmazza, amelyeket a fa élete során magába gyűjtött a talajból vagy a levegőből.
Emiatt takarékosan adagoljuk, és ostyavékony rétegként dolgozzuk be a talajba. A komposzt alá is bekeverhetünk egy kis mennyiséget, a maradékot pedig jobb, ha szerves hulladékgyűjtőbe tesszük, de gyomok vagy kártevők ellen is bevethető (hatékony lehet például a levélbogarakkal, bolhákkal, levéltetvekkel szemben).