Karácsonyra megpuhul.
Hazánkban miszpolyának, lasponyának is nevezik, mégis csak kevesen ültetik a különleges naspolyát. Pedig a fa májusban szép virágot hoz és a gyümölcse is rendkívül értékes.
A mediterrán területekről, a Kaukázus déli lejtőiről, a Fekete-tenger vidékéről származó növényt még a rómaiak hozták a provinciákba, és elsősorban az utak mellé ültették. Így a gyümölcsöt az utazók és a legionáriusok is megízlelhették. A rómaiak tudták, hogy nem csak finom, de az egészségre is jó hatással van a naspolya, hiszen ők már gyulladáscsökkentőként, vízhajtóként, vértisztítóként alkalmazták. A kiszárított és lereszelt gyümölcséből még lisztet is készítettek. Később, a középkor körtéjeként is nagy népszerűségnek örvendett.
A gyümölcs tápanyagban és pektinben gazdag, utóbbi tulajdonsága miatt lekvár, zselé főzhető belőle. Emellett ivólé, sajt, sőt likőr alapanyaga is lehet. Magvainak főzetét vesekő elhajtására, kérgének főzetét vérzéscsillapításra használták a népi gyógyászatban. Levelét és kérgét cserzésnél is alkalmazták. Szívós fája a faszobrászati, és a faipari célokra alkalmas.
A napsolyafa kompakt és viszonylag alacsony termete miatt még a kis kertekben is helyet kaphat. Az első gyümölcsöket már 3 évvel az ültetést követően élvezhetjük. Nem igényel metszést és általában kevés törődéssel beéri.
A birshez hasonlóan öntermékeny, így magában ültetve is gyümölcsöket hoz. Egy fáról akár 60-80 kg naspolyát is szüretelhetünk. Különleges ízű, karácsonykor is az asztalra tehetjük utóérő termését, ami akkor igazán finom, ha már megcsípték a fagyok. A fáról leszedve még nem fogyasztható, de általában az ünnepekre megpuhul.