Örül neki a rózsa és a paradicsom.
A tojáshéj, a kávézacc és a banánhéj természetes tápanyag- és ásványianyag-forrást jelent a növényeinknek. A szobában tartott növények ugyanúgy meghálálják a gondoskodást, mint a kertben élők.
Nem csak a banán, hanem a héja is tartalmaz ásványi anyagokat (a szárazanyagtartalom 12%-a), mindenekelőtt káliumot, magnéziumot, foszfort. Emellett valamennyi nátriumot, ként, nitrogént is találunk benne.
A nitrogéntartalom alacsony a banánhéjban, ezért azt máshonnan kell pótolnunk. Különösen azon növényeknek értékes a banánhéj, amelyek magas káliumigénye, ilyen például a paradicsom, az uborka, a cukkini, a burgonya, a sárgarépa, a zeller vagy a tökfélék. A kálium hatására aromásabb a termés, a növény pedig ellenállóbb a szárazság okozta stresszel, faggyal és gombabetegségekkel szemben.
A dísznövények közül például a rózsák, a hibiszkusz, a muskátli, a fukszia örül az extra adag káliumnak, amit gazdagabb virágzással hálálnak meg. A káliumhiányra egyébként az idősebb levelek sárgulása hívja fel a figyelmet, ezek végül barnulnak és száradnak. A banántrágya nagy előnye, hogy nem lehet túladagolni.
A banánhéjat úgy tudjuk trágyaként hasznosítani, hogy feldolgozzuk: először is vágjuk apróra például egy késsel vagy robotgéppel. Minél kisebbek a darabkák, annál gyorsabban felszabadul belőlük a tápanyag. Természetesen csak olyan biobanán jöhet szóba, aminek nem kezelték a héját különféle vegyszerekkel, ezeknek ugyanis semmi keresnivalója nincs a virágföldben, a talajban vagy a növényeinkben.
A felaprított héjat bedolgozhatjuk a gyökerek köré, a talaj felső rétegébe. (kb. 100 g növényenként). A kiszárított héj szellős helyen tárolható (penészedés veszélye) későbbi felhasználáshoz is. Szobanövényeinknek és a cserepeseknek folyékony banánhéjtápot is készíthetünk: az összedarabolt héjat áztassuk vízbe (kb. 100 g héj 1 l vízben). Hagyjuk 12 órán keresztül ázni, majd szűrjük le és 1:5 arányban vízzel hígítva locsoljuk vele a növényeket.