Vasko Gergő 7 éve foglalkozik ezekkel a különleges növényekkel, jelenleg 300 példányról gondoskodik. Őt kértük meg, hogy osszon meg velünk és Olvasóinkkal minden olyan ismeretet, amelyet hasznosnak vagy fontosnak tart nevelésükkel kapcsolatosan.
Így kezdődött
Az ötlet még az egyetemi évek alatt jött 2011-ben. Ekkor találkoztam az első rovaremésztő növényekkel egy áruházlánc polcain. Természetesen meg is vásároltam őket. Sajnos akkortájt még nagyon kevés információt lehetett magyar nyelven találni róluk. A sok keresés közben találtam rá az akkor még RNBT (Rovaremésztő Növény Baráti Társaság), újonnan MaRoN (Magyar Rovaremésztő Növény Egyesület) honlapjára.
Az első jó pár évemben szinte mindenféle rovaremésztő növényt tartottam, a harmatfüvektől kezdve a kancsókáig mindent. Mivel ezen növényeknek különféle igényük van, sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem tudok minden fajta növénynek megfelelő körülményt biztosítani. Így esett a választás a mérsékelt övi fajtákra (azért egy-két trópusi még megmaradt), többek között a Vénusz légycsapójára.
Sajnos még a mai napig is sokan gondolják, hogy a mi éghajlatunkon nem érdemes velük foglalkozni, mert veszett ügy. Ezt anno én is lehittem, azonban mára már teljes mértékben tudom cáfolni és rajtam kívül még sok más gyűjtő is.
Vénuszokból jelenleg megközelítőleg 300 növényem van a kicsiktől kezdve a felnőtt példányokig.
Nem mindegy, mibe ülteted!
A földet tekintve kizárólag tápanyagmentes savanyú tőzeg felel meg, melyet LithPeat vagy régen Novobalt néven lehetett kapni. Plusz egy kis hozzáadott kertészeti perlitre van szükségük. Itt szokták ugyanis a legnagyobb hibákat elkövetni. Mindig hangsúlyozzuk, hogy attól, hogy valamire tőzeg van a csomagolásra írva, attól még nem megfelelő. A sima virágföldről nem is beszélve. Ilyen esetben borítékolható a növény pusztulása.
A föld mellett a víz minősége is számít
Ahogyan a földnél is fontos a megfelelő tőzeg kiválasztása, úgy a víznél is. Kizárólag esővizet használok az asztalok feltöltésére. A folyamatos csapvíz használata szintén a növények pusztulását okozza.
Tápanyagok – avagy mi a helyzet a legyekkel?
7 év alatt semmilyen tápoldatot nem használtam, s bár a közeg tápanyagszegény, a növény megfogja a rovarokat és hasznosítja a számára a szükséges tápanyagot. Nincs tehát szükség tápoldatra és etetésre sem!
Védjük a kórokozóktól és a kártevőktől!
Kétféle szert szoktam itthon tartani, az egyik a DITHANE M45 és a Mospilan.
Mielőtt elszállítom őket a telelő helyre, kapnak egy kis DITHANE-t. Ezzel próbálom kivédeni a gombásodást. Sajnos előfordul, hogy év közben megtámadják a tetvek, erre tökéletes a Mospilan.
Így gondoskodj róla az év során
Március közepétől az első fagyok beálltáig szabadban vannak, bár én építettem egy fóliasátrat nekik, de ez igazából csak a külső veszélyek kivédésére szolgál, mint amilyen a jégeső, a madarak vagy az erős szél.
Egy medencés asztalt is használok, mivel ebben az időszakban a közeg kiszáradása is végzetes a növényeknek. Mivel szeretik a napfényt, a nyári kánikulában nagyon figyelni kell rájuk ilyen szempontból, tehát kora tavasztól késő őszig folyamatosan 1-2 cm víz áll a cserepek alatt.
Ebben az időszakban, ha jól érzik magukat, virágozni kezdenek. Azonban a nem elég idős és erős példányok elpusztulnak, ezért minden esetben azt tanácsoljuk, hogy amilyen mélyen lehet, vágjuk ki a virágszárat.
Október közepétől pedig jön a víz megvonása, mivel a telelés folyamán éppen csak nyirkosan szabad a földet tartani.
Bár a légycsapók mérsékelt öviek, a mi teleinket ritka esetben élik túl. Ezért én egy fagymentes világos helyen tartom őket ebben az időszakban. Legoptimálisabb a 0-10°C közötti hőmérséklet.
Semmiféle különleges gondozást nem igényelnek, a legfontosabb natúr tőzeg, esővíz, télen teleltetés, nyáron napsütés. Talán még annyi, amivel nagyon sokszor találkozunk, hogy nem szobanövény, így nem való szobába, floráriumba pedig végkép nem.
Hogy még több legyen
Rengeteg változata alakult már ki a légycsapóknak (formában, színben, fogak méretében) ezeket klónoknak nevezzük. Azonban ezek nem külön fajták, ennek a nemzetségnek egyetlen egy fajtája létezik, az pedig a Dionaea muscipula.
Nem érdemes a magról szaporítást vállalni, mivel az nagyon lassú folyamat (3-5 év) és annyira instabil, hogy nem lehet biztosra menni abban, hogy az utód hasonlítani fog az anyanövényre. Ez különösen akkor probléma, ha valaki beleugrik és megvásárolja egy ritka és drága klón magját. Ezért szaporítom ezeket a klónokat kizárólag dugványozással.
Esetleg, ha akadnak olyan olvasók, akiknek további kérdései lennének, a saját oldalamon (Vénusz Park) szívesen válaszolok.
