Túl sok napsütés vagy víz.
A paradicsom zöldgallérosságának vagy zöldtalpasságának nevezik azt, amikor a bogyó kocsány körüli része zöld vagy sárga marad annak ellenére, hogy a többi rész érett, piros. A jelenség nem csak esztétikai probléma, hanem a minőséget is rontja.
A zöldgalléros paradicsom nem utóérő. A termés kemény, ízetlen ezeken a területeken, bár a fogyaszthatóságot nem befolyásolja az éretlen rész, érdemes kivágni.
A leggyakrabban a növény külső, erősen napsütötte részein fejlődő bogyóknál figyelhető meg zöldesség, főként szezon végén. Ez nem betegség, hanem egy élettani zavar az érési folyamatban, a nem optimális időjárási és termesztési körülmények folyománya.
A leggyakoribb okok a következők:
- túl erős napsütés és túlmelegedés (30 °C feletti hőmérséklet),
- erős hőmérséklet-ingadozás,
- túlöntözés, pangó víz,
- nitrogén-túladagolás,
- kálium- és magnéziumhiány,
- túl erős lecsípés vagy visszavágás.
Amikor a paradicsom már zöldgalléros, nem lehet megmenteni a helyzetet. Ezért a következő szemeknél kell megelőznünk a kialakulását, mégpedig úgy, hogy a növekedéshez és éréshez szükséges optimális feltételekről gondoskodunk.
Ezt tehetjük megelőzésként:
- nyáron a paradicsomot délig enyhén árnyékoljuk,
- a növények álljanak szellősen, hogy ne forrósodjanak fel,
- tegyük a keleti vagy nyugati házfal mellé a növényeket, semmiképp se déli fekvésű falhoz,
- egyenletesen és ne túl sokat öntözzük (ideális korán reggel vagy este, kb. mindig ugyanabban az időben),
- kerüljük a pangó vizet,
- ne vágjuk, csípjük túl erősen vissza a növényt,
- tápozzunk lehetőleg természetes trágyákkal és ügyeljünk az arányokra, ne adagoljuk túl a nitrogént,
- ellenőrizzük a talaj pH-ját, ne legyen 6 alatt, az ideális a 7 körüli érték, a semleges vagy enyhén lúgos közeg,
- válasszunk inkább kisbogyójú, világosabb fajtákat, ezek kevésbé hajlamosak a zöld gallérra.