Orvosi atracél, a jég hátán is megél

Kitalálni is nehéz lenne különlegesebb megjelenésű és a saját környezetére igénytelenebb virágos növényt.

Az orvosi atracél (Anchusa officinalis) érdeslevelű, a borágófélék családjába tartozó, európai származású, mára az egész világon elterjedt, egy-két-három arasznyi magasságú lágyszárú, kétéves vagy évelő növény. Az “Anchusa” tudományos nemzetségnév ógörögül fojtót jelent, minden bizonnyal a virág torkát elzáró pikkelyek miatt, a magyar atracél szó szláv eredetű növénynév. Az “officinalis” fajnév az egykori gyógynövénykénti felhasználásra utal. Az igénytelenségen itt nem az emberi slamposságot értem, hanem a növény fantasztikus tűrőképességét és alkalmazkodását a száraz környezethez, a parlagok gyomtársulásaihoz, a kaszált és taposott útszélekhez.

Csak a poszméhek férnek a nektárjához

Az orvosi atracél vaskos karógyökerével telel át, a tőlevelei hosszú keskenyek, nyelesek. A szár többnyire egyenes, csak a virágzatban ágazik el. A levelek fölfelé egyre rövidebbek, a nyelek is rövidülnek, végül fönt már ülők, szárölelők. Az egész növény szúrósan serteszőrös, a szőrök többsége szemölcsökön ül. A bogas virágzat kunkorodik, az egyes virágok ülők. A csészecimpák hegyesek, szőrösek. A párta forrt, öt cimpájú, a csöve hosszabb, mint a karimája, kilátszik a csészéből. A párta színe igazi különlegesség, kárminpirosan kezd, a bíborvörösön át az indigókékig sötétedik. A tölcséres torok közepét fehér pikkelyek zárják el, ezeken keresztül csak erős és hosszú szájszervű rovarok, leginkább poszméhek férnek hozzá a mélyben lévő nektárhoz. A porzók és a bibe is ide vannak bezárva, de a termékenyülés után a bibe maradványa már kinyúlik a virágból. A termés négy rücskös makkocska.

Főzeléknek nem vált be, dísznövénynek szuper

Az orvosi atracélt a népi gyógyászatban számos célra használták, a friss hajtásokat és leveleket főzelékként ették is, de ma már egyik felhasználást sem ajánlják, a növény nagyobb mennyiségben vagy hosszabb távon fogyasztva mérgező. A kertekben és a szántóföldeken kellemetlen gyom, de a természetben és az útszéleken remek méhlegelő, és számos rovarnak tápláléka. Nemesített fajtáit termesztik, száraz kertekben, öntözetlen sarkokban hálás dísznövény.

Orvosi atracél tőlevelei