A piros festéket adó vastag gyökereit a fiatal juhok megjelölésére használták, és emellett sok élelmiszer és kozmetikum színezésére is jól jött.
Áprilisban még csak egy apró tőlevél-rózsa jelenik meg a szélfútta homokbuckán, majd májusban jönnek a kék virágok is. A növény leveli és szára szürkészöldek. Az összes zöld része sűrűn szőrös, ami a származásáról is árulkodik, ugyanis az érdeslevelűek családjába tartozik.
Az Alkanna tinctoria tudományos névre keresztelt báránypirosító fura nevét a vörös festékanyagot tartalmazó gyökereiről kapta: a festéket a bárányok szőrének megfestésére használták régen, ezzel jelölték meg, hogy melyik állat hová tartozik. A festékanyag neve alkanna pirosító.
A báránypirosító karógyökerét jó mélyre engedi le a homokba, hogy erős szélben is biztonságban maradjon. A juhok megjelölésén kívül sok egyéb dolog festésére is használható: élelmiszereket és kozmetikumokat is színeznek vele, például a természetes szappanokat lehet széppé varázsolni a használatával.
A festéket a szárított gyökér őrleményéből nyerik ki. A festékanyagból macerátumot (olajos kivonatot) készítenek, amely lúgos környezetben lilás, savas közegben pedig rózsaszínes árnyalatú lesz.
A báránypirosító Magyarországon csak meszes talajon, nyílt homokpuszta-gyepekben fordul elő, elsősorban a Duna-Tisza közén. Ezen a képen azonban egy Pest megyei lelőhelyen fényképeztük, a Csévharaszt község melletti homokbuckákon.
Védett növény, amely nem szereti a bolygatást. Ugyan nem nagyon ritka, de gyűjteni nem szabad, a használata csak az e célra termesztett növényekből szabad.
