Télálló szépség.
Észak-Amerika nyugati partvidékén, a kaliforniai hegyekben honos dohánygyökér méltán válhat a sziklakertek díszévé. A dohánygyökér (Lewisia) nemzetségbe huszonhét fajt tartanak számon, amelyeknek közös jellemzője, hogy jól tűrik a szárazságot, vaskos karógyökerekkel rendelkeznek. Gyökerük az indiánok fontos táplálékát jelentette, innen kapta a keserűgyökér nevet is.
A dohánygyökér viszonylag igénytelen növény, jól tűri a szárazságot és a hideget is. Kompakt levélrózsát nevel, húsos, lédús levelekkel. A tavasztól nyíló virágok harsány színekben pompázhatnak, a narancstól a lazacon át a magentáig.
Sziklakertekben ültetve jól érzi magát, ha nem alakul ki pangó víz. Lehetőleg jó vízáteresztő földet biztosítsunk számára. A növekedési időszakban van szüksége rendszeres öntözésre, egyébként a szárazságot jól tűri. Érdemes félárnyékba ültetni, vagy olyan helyre, ahol nem éri a déli tűző napsütés.
A ’Little Mango’ fajta már tavasszal megörvendeztet minket mangószínű virágaival. Rövid, erős szárain hozza a virágokat, amelyek csak kb. 15 cm-rel nőnek a rozettát képző bőrszerű, lándzsás levelek felett.
Hideg, nedves telekkel is megbirkózik, cserépben is nevelhető. is A ’Little Mango’ a megvetés első évében már virágzik, nem fogékony a rozsdagombára vagy a gyökérnyakrothadásra, mint más dohánygyökér fajták. Sőt, velük ellentétben ellentétben ősszel másodszorra is virágozhat.
