Üstökös gyöngyike, hagymája csemege

A kora-tavaszi fürtös gyöngyike később és kissé bonyolultabban virágzó, nagyobb termetű rokona az üstökös gyöngyike.

Az üstökös gyöngyike (Muscari comosum) a jácintfélék családjába tartozó, az európai, ázsiai és afrikai mediterrán területekről származó, észak felé terjedő, fél- egyméteres termetű, lágyszárú, hagymás, évelő növény. A “Muscari” tudományos nemzetségnév néhány ide tartozó növényfaj virágának muskotály (mósusz, pézsma) illatától eredeztethető, a “comosum” fajnév üstököt, hosszú férfihajat jelent. A gyöngy alakú, apró virágok inkább a rokon fajokra jellemzők.

A legfölső bimbók kocsánya sokszorosára nyúlik

A mindössze egy centiméter átmérőjű, barna héjú, apró hagymák krétai, görög és itáliai tájakon csemegének számítanak, de csak többszöri főzővíz csere, olaj és/vagy ecet tünteti el a keserűségüket. A tőlevélrózsa arasznyi hosszú és kisujjnyi szélességű levelei széleiken pillásak. A virágzat eleinte szögletes lila bimbók alkotta keskeny tömör kúp, később a legfölső bimbók kocsánya sokszorosára nyúlik, a lilán maradó forrt lepel üres, a virágok meddők. A virágzatnak ez a része az üstök, rovarcsalogatás a szerepe. A virágzat lejjebb lévő, felálló, majd csüngő lila harangocska virágai kétivarúak, fokozatosan krémszínűre fakulnak, a kocsányuk csak olyan hosszú lesz, mint a hordószerűen összenőtt lepel, vízszintesen várják a megporzó rovarokat. Ezek a termékeny virágok nektárt és lágy, kiharapható táplálék szövetet is kínálnak a hasznos látogatóknak. A háromszögletű toktermések három rekeszében két-két ráncos gömbölyű fekete mag érik. A magvakat a szél, a víz és az érintés rázza ki a termésből. A növény szaporodását a fiókhagymák is segítik.

Itthon gyakori, Nagy-Britanniában özönnövény, Németországban védett

Az üstökös gyöngyike nálunk száraz gyepekben is gyakori, a tudományos leírásokban a bolygatott erdők és gyomtársulások is szerepelnek. Angol szövegekben gyakran Leopoldia comosa néven szerepel, és könnyen meghonosodó invazív növényként említik. A brit szigeteket a 16. században hódította meg. Mindezekhez képest meglepő a németországi ritkasága, és védetté nyilvánítása. Nagyobb és változatos virágszínű kertészeti fajtái az egész világon keresettek, a szaporításuk nem egyszerű, csak a dekoratív meddő virágaik maradtak meg a nemesítés során.

Üstökös gyöngyike habitusa