Apró, húsos levelű és feltűnő virágzatú porcsinféle, amely karógyökere révén hatalmas szárazságtűrésű.
Hegyvidékről származó, évelő növény, szártalan tövű, levélrózsát fejleszt, átmérője 20 cm, magassága virágszárral 15-30 cm. Örökzöld, húsos, lédús levele (szukkulens növény) kékeszöld, keskeny nyelv alakú, hidegben pirosas színű lesz. Mérsékelten télálló. A családjának összes tagja Észak-Amerika nyugati partvidékéről származik.
Virágzása márciustól júniusig tart az időjárástól függően, éjszakára becsukódik. A virágszár pirosas zöld, ernyős virágzatában néhány 3 cm-es sárgásfehér, sárga, homokszínű, halvány rózsaszínű, lazacrózsaszínű, fakó piros, korallpiros vagy tűzpiros virágocska van, melyeknek erezete sötétebb színű, a porzószálak ugyanolyan színűek, mint a szirom, a portokok mindig sárgák. Termése kis, felnyíló tok, melyben sok fekete mag van, melyek elszóródva kicsíráznak, így magától terjed a kertben. A hibrid fajták magja nem csíraképesek.
Szaporítása a maguktól kikelt magoncok révén a legegyszerűbb. A színük változó, a szín megtartásának biztos módja a tőosztás. Gyökere vastag, orsó alakú, arról lehet óvatosan leválasztani a rozetta oldalkinövéseit. Homokos talajban gyorsan, 4-6 hét alatt meggyökeresednek.
Talajigénye: jó vízáteresztő, savanyú vagy közömbös kémhatású, mészmentes, tápdús.
Fényigénye nagy, napos vagy világos- félárnyékos helyre való, a virágzáshoz napi 6 órányi napsütésre van szüksége. Szárazságtűrő.
Gondozása a hervadt virágok eltávolításából áll. Virágzás után nem szabad öntözni, télre durvaszemű homokkal kell takarni a földjét, a talajnedvesség megtartásának érdekében. Leveleit megtámadhatják a levéltetvek, vagy a csigák. A túlzott öntözés gyökérrothadást okozhat.
