A véreslapu (Hypochoeris vagy más betűzéssel Hypochaeris) növénynemzetség az őszirózsafélék családjába tartozik. Fészkes virágzatú növények, amelyeknek két faja él a mai Magyarországon. A foltos véreslapu (H. maculata) a sötétbíbor foltos tőleveleivel a nemzetség névadója, míg a kacúros véreslapu (H. radicata) a hegyesen karéjos tőleveleivel csak a vézna testvérke.
Foltos vagy kacúros?
A gyakran szárazságtól sújtott közép-magyarországi kirándulóhelyeimen tényleg nagy különbség van a két rokon növény termetében. A foltossal száraz gyepekben találkozom, és ott is erőteljes, térdig érő növény, öt centis fészekvirágzattal. A kacúrost inkább bolygatott helyeken látom, mégis csak vékonyka szárú, fele méretű virágzatú növényke. Ez a méretkülönbség azonban helyi sajátosság lehet, mert a csapadékosabb országokban készült fényképeken a kacúros is magas növésű. Ezért gondolom, hogy igen nagy eltérés lehet a két rokon faj szárazságtűrésében. A “Hypochoeris” nemzetségnév malac alattit jelent, ami így magyarul nagyon furcsán hangzik, de a gyökerük és a talajhoz simuló tőlevélrózsájuk valóban a disznók kedvence. A “maculata” foltosat, a “radicata” fajnév gyökereset jelent. A virágaik hasonlítanak a pitypangra, tejnedvük is van, a kacúrosnak a levele is pitypang szerű, de a virágszáruk sohasem üreges, így gyemeklánc sem fűzhető belőlük.
Fiatal leveleik mehetnek a salátába
A foltos véreslapu minden része sűrűn szőrös, a sötét ’vérfoltok’ nem minden példányon jelennek meg. A kacúros véreslapu csak elszórtan, ritkásan serteszőrös, emiatt számomra is étvágygerjesztőbbnek tűnik. Bár az őszibarackot sem szoktam megnyúzni. Mindkét faj fiatal levelei mehetnek nyersen a salátákba, az idősebbeket párolni-főzni kell, különben kesernyések lehetnek. A csak a délelőttönkénti napsütésben nyíló virágaik szépek, nyelvesek, aranysárgák, rovarcsalogatók és szintén ehetőek. Elvirágzás után az ’ejtőernyős’ kaszatok látványosak, ugyanúgy reptethetők, mint a gyermekláncfűé. Hogy a rossz tulajdonságokat se hallgassam el; a lovak idegrendszerére káros, ha sokat legelnek a véreslapukból, és az Újvilágban kellemetlen behurcolt gyomoknak, a honos növényeket elnyomó özönnövényeknek számítanak.
Foltos véreslapu tőlevélrózsája
Foltos véreslapu névadó foltjai
Foltos véreslapu fészkes virágzata
Foltos véreslapu szőrös és fedelékes fészepikkelyei
Foltos véreslapu repítőszőrös kaszattermései
Foltos véreslapu egy makulátlan példánya
Kacúros véreslapu malacétvágy-gerjesztő tőlevélrózsái
Kacúros véreslapu vékony szára szilárdító bordákkal
Kacúros véreslapu csak délelőttönként nyíló virágzata
Kacúros véreslapu csak a középerükön sertés fészekpikkelyei
Kacúros véreslapu csőrös és bordás kaszatjai