Szűz Mária mennybemenetelének az ünnepe. Nagyboldogasszony napja jelentős szerepet játszik a néphagyományban, és számtalan paraliturgikus cselekedet fűződik hozzá.
Nagyboldogasszony ünnepe számos vidéken dologtiltó nap volt, az asszonyoknak ilyenkor tilos volt kemencében sütni, folyóban fürdeni, kendert áztatni. A szegény kapások úgy tartották, ha Nagyboldogasszony napja fénylik, akkor sok jó bort ihatnak szüret után.
Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap. A moldvai magyarok e napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket. A Muravidéken dologtiltó nap, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.
A két asszony köze (augusztus 15. - szeptember 8.) varázserejű időszak. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hambárt, a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. Ekkor csépelik ki a magnak való búzát, gyűjtik a sokáig, egész tavaszig elálló „két asszony közi tojást". Az ekkor ültetett tyúk kikelti minden tojását, a kiscsibéket is felneveli. Az ekkor keltetett csibékből lesznek a legjobb tojók. Ebben az időszakban vetik a lóherét Doroszlón, ekkor pelcelik a muskátlit, ekkor kell alvóra szemezni a gyümölcsfákat.
