Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja - kezdődik a „két asszony köze”, a nyár különleges kertészeti időszaka

A régi ember ilyenkor nemcsak templomba ment és búcsút tartott. Figyelte az időt, a szőlőt és a gyümölcsöst, gyógynövényt gyűjtött, előkészítette a tárolóhelyeket, gondolt a következő évi vetőmagra, sőt bizonyos vidékeken még a muskátli szaporításának és a gyümölcsfák szemzésének idejét is ehhez az időszakhoz kötötték.

Nagyboldogasszony ráadásul egy különleges, csaknem egy hónapos szakasz kezdetét is jelentette. Augusztus 15. és szeptember 8., Kisasszony – vagy Kisboldogasszony – napja között húzódott a híres „két asszony köze”.

A hagyomány szerint ennek a néhány hétnek különös ereje volt.

Ha a varázserőt félretesszük, kertészeti szemmel akkor is feltűnő, milyen jól választott időszak ez. A nyár még bőségesen terem, de már közeledik az ősz. Érik a gyümölcs, fejlődik a szőlő, magot érlelnek a virágok, vághatóak a szaporításra alkalmas hajtások, és lassan elérkezik az ideje annak is, hogy ne csak a mai termésre, hanem a következő évre gondoljunk.

Nagyboldogasszony az egyik legnagyobb Mária-ünnep

Augusztus 15-én Szűz Mária mennybevételét ünnepli a katolikus egyház. Magyarországon Nagyboldogasszony tisztelete különösen erős volt, az ünnep számos vidéken búcsúnapnak számított, és gazdag népi vallásosság kapcsolódott hozzá.

Sokfelé dologtiltó nap volt. Az asszonyoknak bizonyos vidékeken tilos volt kemencében sütni, folyóban fürdeni vagy kendert áztatni. A Muravidéken különösen komolyan vették a sütés tilalmát: úgy tartották, aki ezen a napon begyújt a kemencébe, annak kitörhet belőle a tűz.

Mai szemmel ezek természetesen hiedelmek. De a dologtiltó napoknak volt egy nagyon emberi oldaluk is: megszakították a nyári munka szinte folyamatos ritmusát. A betakarítás, aratás, kapálás és állattartás mellett ritkán akadt valódi pihenőnap.

Nagyboldogasszony viszont azt üzente: ma ne dolgozz úgy, mint máskor.

A kert valószínűleg túléli.

Ha Nagyboldogasszony napja fénylik, jó bort reméltek

A nap időjárását természetesen ezen az ünnepen is figyelték. A szegény kapások között élt az a mondás, hogy ha Nagyboldogasszony napja fénylik, sok jó bort ihatnak a szüret után.

Meteorológiai törvényt természetesen ne keressünk benne. Egyetlen augusztusi napsütéses nap nem tudja megjósolni a bor minőségét.

A megfigyelés mögötti gondolat azonban könnyen érthető. Augusztus közepére a szőlő már az érés fontos szakaszában jár. A következő hetek meleg, napos, megfelelően száraz időjárása sokat számíthat a cukorgyűjtésben és a bogyók egészségi állapotában.

A régi szőlősgazda tehát ugyanazt figyelte, amit a mai is.

Csak ő időjárási alkalmazás helyett Nagyboldogasszony napját nyitotta meg.

A szőlő most már komolyan készül a szüretre

Augusztus 6-án a Kerti Kalendáriumban még a zsendülésről beszéltünk. Nagyboldogasszony napjára a korai fajták ennél már jóval előrébb járhatnak, a később érők pedig folytatják a cukorgyűjtést és a savak átalakulását.

Most különösen fontos a lomb és a fürtök egyensúlya. A tőke legyen szellős, de ne kopasz. A sérült, beteg leveleket eltávolíthatjuk, a túlzott lelevelezéssel azonban könnyen napégésnek tehetjük ki az addig árnyékban fejlődő bogyókat.

Nézzük át a fürtöket is. A repedt, rothadó vagy darazsak által sérült bogyók gyorsan problémát okozhatnak, különösen párás, csapadékos időben.

A szüret időpontját pedig ne pusztán a szín alapján döntsük el.

A szőlő ekkor már nagyon meggyőzően tud kinézni.

Attól még lehet dolga.

Nagyboldogasszonykor virágot és gyógynövényt is szenteltek

A moldvai magyarok Nagyboldogasszony napján különféle virágokat és gyógynövényeket vittek szentelésre. A megszentelt növényeket később megőrizték, és a hagyomány szerint például betegségek esetén füstölésre használták őket.

A növények gyógyító erejéhez számos vallásos és mágikus elképzelés társult, de az augusztus közepi gyógynövénygyűjtésnek nagyon is gyakorlati alapja lehetett.

Sok fűszer- és gyógynövény ekkor még bőséges lombot ad, más növények pedig már virágot, termést vagy magot érlelnek. Az, hogy pontosan melyik részét mikor érdemes gyűjteni, természetesen fajonként változik.

Nem létezik olyan általános szabály, hogy minden gyógynövény augusztus 15. és szeptember 8. között a legerősebb.

A régi „két asszony köze” inkább arra emlékeztet bennünket, hogy nyár végén rengeteg növényi alapanyagot lehet begyűjteni és eltenni télire.

Gyógynövényt ne csak leszedj – jól is szárítsd meg

Ha mentát, citromfüvet, kakukkfüvet, zsályát vagy más szárításra alkalmas növényt gyűjtünk, lehetőleg száraz időben dolgozzunk. A harmatos vagy esőtől nedves növényi részek lassabban száradnak, és könnyebben penészedhetnek.

A leszedett hajtásokat ne hagyjuk órákig a tűző napon egy kosárban összepréselődni. Terítsük szét őket vékony rétegben, vagy kisebb csokrokban, jól szellőző, száraz, közvetlen napsütéstől védett helyen szárítsuk.

Tárolóedénybe csak teljesen száraz növény kerüljön. Ez nem az a pont, ahol a „majd csak kiszárad az üvegben” módszer eredményes.

Nem fog.

Viszont a penész igen.

Kezdődik a két asszony köze

A Nagyboldogasszony napjától szeptember 8-ig, Kisasszony napjáig tartó időszakot a néphagyomány két asszony közének nevezte. Különösen szerencsés, sőt egyes helyeken varázserejű időszaknak tartották.

Ilyenkor gyűjtötték a gyógynövényeket, szellőztették ki a gabonatárolókat, a téli ruhákat és más holmikat, hogy ne essen beléjük a moly. Ekkor csépelték ki a vetőmagnak szánt búzát is.

Vagyis a két asszony köze nemcsak betakarításról szólt.

Megőrzésről is.

A régi gazdaságban augusztus második felétől már egyre fontosabb kérdés volt: hogyan visszük át a nyár bőségét a következő évbe?

Ez ma sem idejétmúlt gondolat.

Most nézd át a kamrát, pincét és kerti tárolót

A régi hombár kiszellőztetésének mai megfelelője lehet a kamra, pince, fészer vagy terménytároló rendbetétele.

Mielőtt nagyobb mennyiségű almát, körtét, hagymát, burgonyát vagy később tököt vinnénk be, takarítsuk ki a helyet. A régi, romlott termésmaradványokat távolítsuk el, a rekeszeket tisztítsuk meg, és ellenőrizzük, van-e megfelelő légmozgás.

A rothadó gyümölcs és a rosszul szellőző, párás helyiség együtt kiváló körülményeket teremt.

Csak nem nekünk.

A tárolás egyik legfontosabb szabálya, hogy mindig egészséges, sérülésmentes termést tegyünk el hosszabb időre. A nyomott, repedt vagy beteg darabot inkább használjuk fel mielőbb.

Egyetlen rothadó alma valóban képes meglepően sok társának elrontani a hangulatát.

A téli holmi kiszellőztetése sem volt butaság

A hagyomány szerint két asszony közt kellett kiszellőztetni a téli ruhát és egyéb holmit, hogy ne essen bele a moly.

A mágikus időpont helyett ma már ismerjük a molyok életmódját, de maga a művelet továbbra is meglepően életszerű. A hosszú ideje tárolt textíliák átnézése, szellőztetése és szükség esetén kitisztítása valóban segíthet időben észrevenni a problémát.

Kerti szempontból ugyanígy érdemes bánni az egy évig félretett zsákokkal, takaróanyagokkal, növénytakaró fátylakkal és más szezonális kellékekkel.

Nem december első fagyos estéje a legjobb időpont annak felfedezésére, hogy a tavaly gondosan eltett fátyolfólia időközben egy egércsalád nyaralója lett.

A magnak való búzát is ekkor választották ki

A két asszony közének egyik régi feladata a következő évi vetőmag biztosítása volt. Az ekkor kicsépelt, magnak szánt búza gondolata nagyon jól illeszkedik ahhoz, amit a kiskertben ma magfogásnak nevezünk.

Augusztus közepén számos virág és zöldségnövény már érlel magot. Ha jövőre is szeretnénk ugyanazt a körömvirágot, rézvirágot, bársonyvirágot vagy más magról könnyen szaporítható növényt, most kezdjük figyelni az érő magtokokat és virágfejeket.

A magot teljesen beérve, lehetőleg száraz időben gyűjtsük. Tisztítás után hagyjuk alaposan kiszáradni, csak azután kerüljön papírtasakba vagy más megfelelő tárolóba.

És írjuk rá, mi van benne.

A „szép piros virág a kerítés mellől” februárban már meglepően pontatlan fajtameghatározásnak bizonyul.

Nem minden növény magja őrzi meg pontosan a szülő tulajdonságait

Magfogáskor érdemes tudni, hogy a saját gyűjtésű mag nem minden esetben ad pontosan ugyanolyan növényt, mint amelyikről leszedtük.

Különösen hibrideknél lehet nagy a meglepetés. A következő nemzedék eltérhet növekedésben, termésben, színben vagy más tulajdonságban.

Szabad beporzású, stabil fajtáknál nagyobb az esély arra, hogy a kívánt tulajdonságok megmaradjanak, bár egymással könnyen kereszteződő növényeknél ott is történhetnek meglepetések.

Ez azonban nem feltétlenül baj.

A magfogás egyik öröme éppen az, hogy néha a kert is beleszól a tenyésztési programba.

A „két asszony közi tojásnak” különös híre volt

A régi háztartásokban nemcsak növényi termést kötöttek ehhez az időszakhoz. A hagyomány szerint a két asszony közt tojt tojások hosszú ideig, akár tavaszig is eltarthatók voltak megfelelő módon eltéve.

A tojásokat például mészben tartósították, és különösen értékesnek számítottak. Úgy hitték azt is, hogy az ebben az időszakban kotlós alá tett tojások mind kikelnek, a csibék jól felnevelhetők, és belőlük lesznek a legjobb tojók.

Ma már természetesen nem Nagyboldogasszony és Kisasszony között keressük a tojás eltarthatóságának biológiai titkát.

A hagyomány mégis jól mutatja, hogy ez az időszak a régi paraszti gazdaságban a télre való felkészülés és a következő év biztosításának ideje volt.

Nemcsak azt nézték, mit lehet ma megenni.

Azt is, miből lesz élet hónapokkal később.

Doroszlón ilyenkor vetették a lóherét

Az eredeti hagyomány szerint Doroszlón a két asszony közén vetették a lóherét. A pontos modern vetési idő természetesen függ a lóhere fajától, a termesztés céljától, a talajtól és az időjárástól, ezért ezt ne általános augusztusi vetési utasításként olvassuk.

A mögötte lévő gondolat azonban ma is aktuális.

Nyár végén már a talaj következő időszakáról is gondoskodhatunk. A felszabaduló ágyásokat nem feltétlenül kell csupaszon hagyni. Másodvetés, talajtakarás vagy megfelelő takarónövény alkalmazása egyaránt szóba kerülhet attól függően, mire szeretnénk használni a területet.

Augusztusban a kert egyszerre néz két irányba.

Még terem.

De már tervezi a következő szezont.

„Pelcelik a muskátlit” – de mit jelent ez?

Az eredeti kalendáriumi hagyomány különösen érdekes mondata szerint két asszony között „pelcelik” a muskátlit.

A régi kifejezés a muskátli vegetatív szaporítására, gyakorlatilag dugványozására utal. Nyár vége ma is alkalmas lehet arra, hogy egészséges muskátliról hajtásdugványokat készítsünk.

Válasszunk erős, betegségtől és kártevőktől mentes hajtást. A dugvány alsó leveleit távolítsuk el, túl sok lombot ne hagyjunk rajta, majd laza, jó vízáteresztő közegbe ültessük.

Gyökeresedés közben világos helyet kapjon, de a perzselő délutáni nap ne süsse. A közeget tartsuk mérsékelten nyirkosan, ne állandóan tocsogósan.

A dugványnak nincs szüksége úszásoktatásra.

Miért jó éppen most muskátlit szaporítani?

Nyár végére a muskátli hajtásai már fejlettek és erősek, miközben még elegendő idő állhat rendelkezésre ahhoz, hogy a dugványok a hidegebb idő előtt begyökeresedjenek.

A saját szaporítás különösen hasznos lehet, ha van egy növényünk, amelynek virágszínét, növekedését vagy ellenálló képességét különösen szeretjük.

A régi muskátli így nem egyszerűen áttelel.

Utódot is küldhet a következő évre.

Ebben a formában a „két asszony köze” hirtelen egészen modern kertészeti projektnek hangzik.

Most jön az alvószemzés ideje is

A régi kalendárium szerint két asszony között kellett alvóra szemezni a gyümölcsfákat.

Ez kifejezetten izgalmas pont, mert a hagyomány itt nagyon közel kerül a mai kertészeti gyakorlathoz. Az alvószemzést valóban nyár második felében végezzük, amikor a kéreg még megfelelően elválik, de a behelyezett rügy már nem hajt ki ugyanabban az évben.

Ezért „alszik”.

A szem összeforr az alannyal, áttelel, majd megfelelő esetben a következő tavasszal kezd növekedni.

A művelethez egészséges alany, megfelelő érettségű szemzőhajtás, éles szemzőkés és némi gyakorlat szükséges.

Az első próbálkozásnál pedig nem árt elfogadni azt a kertészeti alaptörvényt sem, hogy az internetes videóban minden kéreg pontosan akkor és ott válik el, ahol kell.

A saját fán ez néha más véleményen van.

Mit jelent valójában az, hogy „alvó” szem?

Nyári szemzéskor egyetlen jól fejlett rügyet viszünk át a kiválasztott fajtáról az alanyra. Ha a szemzés sikerül, a rügy és az alany szövetei összeforrnak.

A rügy azonban a szezon előrehaladottsága miatt már nem indul erőteljes hajtásnövekedésnek. Nyugalomban marad télre, és csak a következő tenyészidőszakban hajt ki.

Ez különbözteti meg a korábban végzett hajtószemzéstől.

Az alvószemzés tehát szó szerint következő évi befektetés.

Augusztusban beillesztünk egy apró rügyet.

Tavasszal derül ki, sikerült-e a terv.

És mi a helyzet a gyümölcsfába vágott kereszttel?

A Drávaszögben úgy tartották, Nagyboldogasszony napján keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen és sokat teremjen.

Ezt a szokást ma ne kövessük kertészeti módszerként.

A fa kérgének szándékos megsebzése fölösleges sérülést okoz, és utat nyithat kórokozók számára. A terméshozamot sem egy kéregbe metszett jel fogja javítani.

A hagyomány azonban nagyon szépen mutatja, milyen fontos volt a gyümölcsfa a gazdaságban. Egészségét és termékenységét minden rendelkezésre álló módon próbálták biztosítani – még akkor is, ha az adott módszer inkább a hit, mint a kertészet világába tartozott.

A mai változat legyen egyszerűbb.

Ne vágjunk keresztet a fába.

Nézzük át helyette.

Mit nézzünk meg most a gyümölcsfákon?

Augusztus közepén már jól látszik az adott év terhelése és számos egészségi probléma. Szedjük össze a lehullott, beteg vagy rothadó gyümölcsöt, és távolítsuk el a fán maradt súlyosan sérült terméseket.

Nézzük meg az ágakat is. A nagy terméssel megterhelt alma- és körteágak támogatásra szorulhatnak, különösen erős szél vagy zivatar előtt.

A vízhajtások és túl sűrű részek nyári rendezése bizonyos esetekben indokolt lehet, de ne kezdjünk találomra erős koronaritkításba.

Augusztusban már nem az a cél, hogy új fát faragjunk a meglévőből.

Hanem hogy az egészséges lomb és termés biztonságosan eljusson az érésig.

A két asszony köze a kertben valójában átmeneti időszak

Augusztus 15. és szeptember 8. között különös kettősség uralkodik a kertben. A paradicsom és paprika még ontja a termést, a szőlő érik, a késői gyümölcsök növekednek, a dáliák és más nyári virágok teljes pompában állnak.

Közben azonban már magot gyűjtünk.

Dugványt készítünk.

Szemzünk.

Másodvetünk.

Tárolót takarítunk.

És egyre többször nézzük meg az éjszakai minimum-hőmérsékletet is.

Ezért a régi „varázserejű időszak” kertészeti értelemben valóban különleges.

Nem azért, mert augusztus 15-én hirtelen más törvények kezdenek működni a természetben.

Hanem mert ilyenkor egyszerre három időben kertészkedünk.

Szedjük az idei termést.

Gondozzuk azt, ami még hátravan.

És már építjük a következő évet.

Augusztus 15-i kerti ellenőrzőlista

Nagyboldogasszony napján és a két asszony köze kezdetén érdemes egy kicsit hosszabb távon végignézni a kerten.

• Nézzük át a szőlőfürtöket, és figyeljük a rothadó vagy sérült bogyókat.
• A szőlő lombját tartsuk szellősen, de ne végezzünk túlzott lelevelezést.
• Száraz időben gyűjthetünk szárításra alkalmas fűszer- és gyógynövényeket.
• A leszedett növényi részeket jól szellőző, árnyékos helyen szárítsuk.
• Nézzük át és tisztítsuk ki a kamrát, pincét és más terménytároló helyeket.
• A hosszabb tárolásra szánt termésből csak egészséges, sértetlen darabokat tegyünk el.
• Kezdhetjük az érett virág- és zöldségmagok gyűjtését.
• A magokat teljes száradás után, feliratozva tároljuk.
• Egészséges muskátliról készíthetünk dugványokat.
• A megfelelő állapotú gyümölcsfákon most időszerű lehet az alvószemzés.
• A gyümölcsfák kérgét ne sértsük meg a régi keresztvágásos hagyomány követésével.
• Szedjük össze a beteg és rothadó hullott gyümölcsöt.
• A felszabaduló ágyásoknál gondoljunk másodvetésre vagy talajtakarásra.
• És jegyezzük meg a dátumot: szeptember 8-ig tart a régi kalendárium különleges „két asszony köze”.

Mit üzen augusztus 15. a kertésznek?

Nagyboldogasszony napjához első pillantásra egymástól nagyon távoli szokások kapcsolódnak. Nem sütöttek. Gyógynövényt szenteltek. Keresztet vágtak a gyümölcsfába. Szellőztették a hombárt. Vetőmagnak való búzát csépeltek. Tojást tettek el. Lóherét vetettek, muskátlit szaporítottak és gyümölcsfát szemeztek.

Ha azonban egymás mellé tesszük ezeket, kirajzolódik bennük valami közös.

Megőrizni azt, amit a nyár adott, és előkészíteni azt, ami majd később kell.

Gyógynövényt télre.

Magot jövőre.

Dugványt tavaszra.

Szemet egy következő évi hajtáshoz.

A két asszony közének „varázsereje” talán éppen ebben érthető meg a mai kertész számára is.

Augusztus közepén még roskadozhat a kert a nyártól.

De aki jól figyel, már a következő tavaszt is meglátja benne.