Augusztus 18-án Ilonákat köszöntünk, a régi kalendárium pedig ezen a napon szokatlan tanácsot adott: bizonyos munkákat inkább hagyjunk máskorra. Ilona napja ugyanis egyes vidékeken asszonyi dologtiltó napnak számított. Mai kertészként persze ettől még nyugodtan megfoghatjuk a locsolókannát, de talán nem árt megszívlelni a régi üzenetet: az augusztusi kertben sem kell mindig mindent azonnal megcsinálni.
Augusztus második fele amúgy is érdekes határvidék. A nappal még nagyon nyári tud lenni, a kert tele van paradicsommal, paprikával, cukkinivel és érő gyümölccsel, közben estéről estére egy kicsit korábban érkezik a sötét. A növényeken pedig már ott vannak az ősz első apró jelei.
Dologtiltó Ilona: kenyérsütés helyett pihenőnap
A Muravidéken, Göntérházán Ilona napjához különös tilalom kapcsolódott: úgy tartották, hogy ezen a napon nem szabad kenyeret sütni, mert annak, aki mégis megszegi a tilalmat, elpusztulhatnak a kiscsibéi.
Ma már aligha akad valaki, aki emiatt augusztus 18-án kikapcsolja a kenyérsütő gépet, a hiedelem azonban szépen megmutatja, milyen szorosan fonódott össze egykor a naptár, a háztartás és az állattartás. A dologtiltó napok egyben pihenőpontokat is jelentettek a sokszor megállás nélkül dolgozó falusi közösségek életében.
A régi világ embere pontosan tudta, amit a modern kertész hajlamos elfelejteni: nem minden nap arra való, hogy ássunk, kapáljunk, metsszünk és rendezzünk valamit.
Mit mesél ma az augusztusi kert?
Augusztus 18-án már jócskán benne járunk a nyár második felében, és a kert egyszerre mutatja a bőséget és az elmúlás első jeleit. A paradicsomtövek roskadozhatnak a terméstől, a paprika tovább érik, a babot és a cukkinit szinte folyamatosan lehet szedni, miközben több évelő és egynyári virág már magot érlel.
Ez az az időszak, amikor érdemes nemcsak azt nézni, mit tudunk még leszedni, hanem azt is, mit szeretnénk jövőre viszontlátni.
A szép, egészséges növényeken érő magokból tehetünk félre a következő szezonra. A körömvirág, a bársonyvirág, a pillangóvirág vagy éppen a dísznapraforgó magjait száraz időben gyűjthetjük. Fontos azonban, hogy valóban érett és száraz magokat szedjünk, majd jól szellőző helyen tovább szárítsuk őket.
És persze írjuk rá a tasakra, mi van benne. Februárban ugyanis a „nagy, szép, sárga virág a kerítés mellett” már meglepően kevés információnak bizonyul.
Ne akarjunk most mindent visszavágni
A nyár végének egyik nagy kertészkísértése a rendrakás. Az elszáradó virágfejeket, barnuló hajtásokat és magot érlelő szárakat látva az emberben könnyen felébred a metszőolló.
Pedig érdemes válogatni.
Ha minden elnyílt virágot azonnal eltávolítunk, magokat sem tudunk gyűjteni, és a kert állatai számára is kevesebb táplálék marad. Egyes növények terméseit és magvait később madarak fogyasztják, az üreges vagy száraz növényi részek pedig számos apró élőlénynek nyújtanak búvóhelyet.
Az augusztusi kert tehát lehet egy kicsit kócos. Nem rendetlenség ez, inkább működő ökoszisztéma.
Most már az öntözésnél is számít az időzítés
A talaj augusztus közepén még gyorsan kiszáradhat, különösen tartós melegben, ezért a termő zöldségek és a frissen ültetett növények vízellátását továbbra sem szabad elhanyagolni.
A gyakori, felszínes locsolás helyett általában többet ér a ritkább, de alapos öntözés, amely mélyebbre juttatja a vizet. A mulcs is sokat segíthet a talaj nedvességének megőrzésében.
A paradicsomnál különösen fontos az egyenletes vízellátás. A hosszabb kiszáradás után érkező hirtelen nagy mennyiségű víz nem tesz jót a terméseknek, ezért jobb elkerülni a „három napig semmi, aztán özönvíz” módszert.
A veteményesben már a következő kör is indulhat
Miközben az egyik ágyásban javában tart a betakarítás, máshol már új növények kerülhetnek a földbe. A felszabaduló helyeket nem feltétlenül kell üresen hagyni: az időjárástól és a helyi adottságoktól függően még vethetünk gyors fejlődésű levélzöldségeket és őszi szedésre alkalmas növényeket.
Augusztus második fele ezért különös kettősséget hoz. Egyszerre szüretelünk és kezdünk újra.
Talán éppen ezért az év egyik legizgalmasabb kerti időszaka: még minden nyár, de már semmi sem egészen ugyanaz, mint júliusban.
Augusztus 18-án született a vadon egyik nagy védelmezője
1902. augusztus 18-án született Margaret „Mardy” Murie, az amerikai természetvédelem egyik meghatározó alakja. Élete jelentős részét annak szentelte, hogy a vadon élő állatoknak és az érintetlen természeti területeknek legyen helyük egy egyre inkább ember által átalakított világban.
Munkája hozzájárult többek között az alaszkai vadon védelméhez és az Egyesült Államok természetvédelmi gondolkodásának formálásához. A természetet nem különálló fajok gyűjteményeként, hanem összefüggő élő rendszerként szemlélő gondolat ma a saját kertünkben is meglepően korszerűnek hat.
Egy kert ugyanis nemcsak növényekből áll. Ott vannak benne a méhek, lepkék, madarak, pókok, bogarak, talajlakó szervezetek és még azok az apró élőlények is, amelyeket soha nem veszünk észre.
Néha azzal teszünk a legtöbbet értük, ha hagyunk nekik egy kis helyet.
Egy augusztus 18-án született tudós, aki a beteg növényeket kutatta
Ugyancsak ezen a napon, 1908-ban született Frederick Charles Bawden brit növénykórtani kutató, akinek munkássága a növényi vírusok vizsgálatához kapcsolódott. Kutatótársaival a dohánymozaik-vírussal végzett vizsgálatai a növényvirológia fejlődésének fontos állomásai lettek.
A kertész számára a növényi vírusok ma is nagyon is valóságos problémát jelentenek. A leveleken megjelenő szabálytalan mozaikos mintázat, torzulás vagy szokatlan fejlődés mögött olykor vírusos fertőzés is állhat. Ilyenkor nem mindig létezik egyszerű „permetezd meg valamivel” megoldás: a megelőzés, az egészséges szaporítóanyag és a fertőzött növények megfelelő kezelése különösen fontos.
Érdekes belegondolni, hogy miközben mi bosszankodva nézegetünk egy furcsán foltos levelet, tudósok generációi dolgoztak azon, hogy egyáltalán megértsük, mi történik benne.
Augusztus 18. üzenete a kertésznek
Ilona napja régen dologtiltó nap volt. A mai kertész naptárában természetesen nincs pirossal bekarikázva, hogy „tilos kapálni”, de talán nem is lenne teljesen haszontalan egy ilyen nap.
Menjünk végig a kerten úgy, hogy most nem az elvégzendő feladatokat keressük. Nézzük meg, melyik paradicsom kezd pirulni, melyik napraforgón gyűlnek a magok, hol járnak a méhek, mit talált meg egy madár, és melyik növény készül már csendben az őszre.
Mert augusztus 18-án a régi kalendárium és a mai kert ugyanazt súgja:
néha nem az a legfontosabb, mit csinálunk a kertben, hanem hogy észrevesszük-e, mi történik benne.
