Augusztus 24-én még nyár van – legalábbis papíron és sokszor a hőmérő szerint is. Délben perzselhet a nap, a paradicsom tovább pirosodik, a paprika érik, a szőlőszemek telnek. Reggel azonban már más arcát mutathatja a kert. Hosszabban ül a harmat a füvön, korábban érkezik az este, a napraforgók lehajtják súlyos fejüket, és egyre több virágon szirmok helyett magokat találunk.
A régi magyar kalendárium ezt a változást nem hagyta szó nélkül. Bertalan napját sok helyen őszkezdő, a kánikulát lezáró napnak tartották, és ezen a napon szinte mindenből próbáltak olvasni: az időből, a madarak viselkedéséből, a termésből, a káposztából, a mogyoróból, sőt még a frissen köpült vajból is.
Ha tehát augusztus 24-én reggel kilépünk a kertbe, érdemes egy kicsit úgy körülnézni, ahogyan a régiek tették.
Mert Bertalan már az őszről kérdezősködik.
„Amint Szent Bertalan magát mutogatja…”
Bertalan napja hagyományosan időjósló nap volt. A régi megfigyelés szerint amilyen időjárást hozott augusztus 24., olyan lehetett az ősz is. Egy 1777-es kalendárium ezt tömören úgy fogalmazta meg: „Amint Szent Bertalan magát mutogatja, az őszi idő is mind aszerint tartja.”
Ha zivatar érkezett, azt mondták, Bertalan „megrázza a szakállát”, és ebből keményebb, havasabb időre következtettek. Mai meteorológiai előrejelzésként természetesen ne kezeljük ezt, de a regula szépen őrzi azt a világot, amikor a gazdálkodó ember minden fontosabb naphoz természetmegfigyeléseket kapcsolt.
Az időjárás nem háttérinformáció volt.
Az döntötte el, mikor lehet vetni, betakarítani, szárítani, kaszálni, szüretelni és a télre készülni.
Bertalan valóban egyfajta évszakhatár
A nyár végi változásnak ma is vannak nagyon is valós jelei. Június vége óta rövidülnek a nappalok, augusztus utolsó harmadában pedig ezt már könnyű észrevenni. A hosszabb éjszakák és bizonyos időjárási helyzetek hűvösebb, párásabb hajnalokat hozhatnak, miközben napközben továbbra is tombolhat a nyár.
A növények számára ez nem pusztán hangulatváltozás. Sok faj fejlődését a fényviszonyok, a hőmérséklet és a nappalok hosszának változása is befolyásolja. Az egynyáriak többsége magot érlel, a fás szárú növények pedig lassan elkezdik a következő időszakra való felkészülést.
Mi még szandálban járunk.
A kert már előrébb tart a naptárban.
A gólyák sem várják meg feltétlenül, hogy naptár szerint ősz legyen
A régi Bertalan-napi megfigyelések szerint ekkorra már a gólyák is hosszú útjukra készülődnek. A vonulás természetesen nem egyetlen napon történik, de augusztus második felében valóban egyre látványosabb lehet a gyülekezés és az indulás.
A gólyák távozása a falusi ember számára különösen erős évszakjelző lehetett. Egész nyáron ott voltak a háztetők, kémények és villanyoszlopok környékén, majd egyszer csak eltűntek a megszokott helyükről.
Nem kellett hozzá meteorológiai állomás.
Ha üres lett a gólyafészek, mindenki értette az üzenetet.
A szőlősgazda viszont inkább a seregélyeket figyelte
Bertalan idején a szőlő már egyre komolyabb érdeklődést vált ki nemcsak az emberből. A régi leírások szerint ekkorra elszaporodtak a seregélyek a szőlőkben, és kezdetét vette a madarak távoltartásának időszaka. Kerepeltek, zajt csaptak, mert egy nagyobb seregélycsapat rövid idő alatt látványos mennyiségű szőlőszemet képes megdézsmálni.
Ma már más szemmel nézünk a madarakra is, ezért a cél nem az üldözésük vagy károsításuk, hanem a termés kulturált védelme. Kiskertben megfelelő madárháló vagy más kíméletes megoldás jöhet szóba, ha valóban jelentős a kár.
Egy biztos: ha a seregélyek már különösen érdeklődnek a szőlő iránt, az általában azt jelenti, hogy szerintük is közeleg a kóstolás ideje.
A madarak ebben meglepően jó szakértők.
Bertalan és a káposzta különös találkozása
A Bertalan-napi hagyomány egyik legkedvesebb kerti mozzanata a fejesedő káposzta beborogatása volt. A hiedelem szerint ezzel elő lehetett segíteni, hogy szép nagy fejet növesszen.
A mai káposztatermesztő valószínűleg inkább az egyenletes vízellátásra, a tápanyagokra és a kártevőkre figyel, mint Bertalan természetfeletti közreműködésére. Mégis van valami szerethető abban, hogy a paraszti kultúrában még a káposztafej növekedésének is jutott egy kis szertartás.
Ráadásul augusztus végén a káposztafélék valóban megérdemlik a figyelmet. A nyári hőség és szárazság után az egyenletes nedvesség sokat számít, miközben a hernyók és más kártevők jelenlétét is érdemes rendszeresen ellenőrizni.
Vagyis a káposztát ma sem hagyjuk teljesen magára.
Legfeljebb másképp „borogatjuk”.
A vaj, amely állítólag távol tartotta a férget
A Mura-vidéken Bertalan vajköpülő nap is volt. A frissen köpült vajnak különleges erőt tulajdonítottak: egy kanálnyit a búzába téve azt remélték, hogy nem férgesedik meg, a lencsét pedig megdörzsölték vele, hogy a zsizsiktől megóvják.
Mai élelmiszer-tárolási tanácsként ezt természetesen ne próbáljuk ki.
Néprajzi szempontból azonban gyönyörű történet. Megmutatja, milyen fontos volt a már megtermelt élelem biztonságos megőrzése. Egy rosszul tárolt gabonakészlet nem egyszerű bosszúságot jelentett, hanem a család következő hónapjainak ellátását veszélyeztethette.
A hiedelem mögött tehát nagyon is valós félelem állt:
hogyan őrizzük meg azt, amiért egész évben dolgoztunk?
A mogyoró sem egyszerű nassolnivaló volt
Bertalan napjához a mogyoró szedése is kapcsolódott. Az ekkor gyűjtött mogyoróból sajtolt olajat egyes helyeken gyógyító erejűnek tartották, például fájó fül kezelésére használták.
Ma ezt sem ajánljuk orvosi kezelés helyett, de a hagyomány arra emlékeztet, hogy a mogyoró a régi háztartásban sokkal több volt egyszerű csemegénél. Értékes olajos termés, téli élelem és sokféleképpen felhasználható alapanyag volt.
A kertben pedig augusztus végétől valóban egyre inkább érdemes szemmel tartani a mogyoróbokrokat. Az érés pontos ideje fajtától és körülményektől függ, ezért a naptár helyett a termést figyeljük.
A mogyoró ugyanis Bertalan nevét sem olvassa.
Valahol ezen a napon már az őszi vetés is elkezdődött
Bertalan nemcsak az időjárás és a termés körüli hiedelmek miatt fontos. Udvarhelyszéki 19. századi adatok szerint Bertalan napján kezdték az őszi vetést, amelynek végső határát Szent Mihály napja jelentette.
Ez különösen szépen mutatja, miért tekinthető augusztus 24. valódi évszakhatárnak. Miközben a kertekben még javában szedik a nyári termést, a gazdálkodó gondolkodása már a következő mezőgazdasági év felé fordult.
Az egyik termést éppen betakarítjuk.
A következőnek pedig már készítjük a helyét.
A mai kiskertben ugyanez történik
A veteményesben augusztus végére egyre több ágyás szabadul fel. A hagyma, korai burgonya, borsó vagy más korábbi kultúra után nem feltétlenül kell tavaszig üresen hagynunk a földet.
Az időjárástól, a kert fekvésétől és a választott fajtától függően még vethetünk rövid tenyészidejű retket, rukkolát, salátát, spenótot vagy más, hűvösebb időben is jól fejlődő levélzöldséget.
A magok kelésénél azonban még mindig komoly probléma lehet a kiszáradás. A friss vetés felső talajrétege egy meleg, szeles augusztusi napon gyorsan elveszítheti a nedvességét.
Őszkezdő Bertalan tehát ide vagy oda:
a locsolókanna még nem mehet téli álomra.
A magfogás is az évszakváltás része
Bertalan idejére a virágoskertben egyre több növény érleli be a magját. A körömvirág, a bársonyvirág, a pillangóvirág, a dísznapraforgó és számos más egynyári már nem feltétlenül újabb virágokat akar létrehozni, hanem a következő nemzedéket készíti.
Ha saját magot szeretnénk gyűjteni, válasszunk egészséges, szép növényt, és várjuk meg, amíg a mag megfelelően beérik. Száraz időben gyűjtsünk, majd szellős helyen szárítsuk tovább.
A tasakra pedig kerüljön név és lehetőleg évszám.
Mert most még természetesen pontosan tudjuk, melyik mag honnan származik.
Februárban az összes egyforma barna zacskó tartalma „valami virág” lesz.
Ne takarítsuk ki túl korán az őszt a kertből
Ahogy egyre több virág elnyílik, erősödik a kísértés, hogy mindent visszavágjunk. Bertalan napján azonban már érdemes arra is gondolni, hogy a száraz növényi részeknek később szerepük lehet a kert élővilágában.
A magfejeket madarak látogathatják, az üreges szárak és növényi maradványok pedig apró állatok számára biztosíthatnak búvóhelyet. Nem kell ezért az egész kertet érintetlenül hagyni, de néhány természetesebb folt sokat adhat az őszi-téli kerthez.
Ráadásul a száraz napraforgó, kasvirág vagy díszfű télen deres, havas reggeleken egészen más szépséget mutat.
A virágzás vége tehát nem feltétlenül a növény díszítőértékének vége.
Most már az esti öntözéssel is érdemes óvatosabbnak lenni
A hosszabb éjszakák és párásabb hajnalok miatt a lombozat lassabban száradhat fel, különösen sűrű állományban. Ez kedvezhet egyes gombás betegségeknek.
Ha lehet, továbbra is a talajt öntözzük, ne a növények leveleit áztassuk. A paradicsom, uborka és más érzékenyebb növények körül a jó légjárás is egyre fontosabb lehet.
Augusztus végén tehát már nemcsak az számít, mennyi vizet adunk.
Az is, hogy mikor és hová kerül.
A paradicsomnak sincs végtelen nyara
A paradicsomtövek ilyenkor gyakran még tele vannak virágokkal és apró terméskezdeményekkel. A szezon azonban már nem végtelen.
Augusztus végén érdemes reálisan felmérni, mennyi új termésnek van még esélye beérni. A növény erejét sok esetben célszerűbb a már meglévő paradicsomokra összpontosítani, mint újabb és újabb virágokat hajszolni egészen őszig.
Ez nem azt jelenti, hogy Bertalan napján kötelező ollóval rávetni magunkat minden paradicsomra.
Csak azt, hogy most már nem ugyanúgy gondolkodunk róla, mint júniusban.
A kert ideje is fogy.
A szőlő, alma, körte és szilva egyre jobban átveszi a főszerepet
A nyári zöldségek mellett a gyümölcsös is átalakul. Érik a szilva, sorra jönnek az almák és körték, a szőlő pedig egyre közelebb kerül a szürethez.
Most különösen fontos a rendszeres ellenőrzés. A sérült, rothadó gyümölcsöket érdemes eltávolítani, a túlterhelt ágakat pedig szükség esetén megtámasztani.
Nem minden termésnek kell a fán maradnia addig, amíg saját döntéséből le nem esik.
Főleg, ha alatta éppen mi állunk.
„Őszkezdő” nem azt jelenti, hogy holnaptól kabát kell
A népi kalendárium évszakhatárai nem meteorológiai kapcsolók. Bertalan napján nem kapcsolják le a nyarat, és augusztus 25-én nem kötelező sálban paradicsomot szedni.
Az „őszkezdő” elnevezés inkább azt mutatja, hogy a régiek észrevették az időszak fordulópontját. A természet ritmusa, a mezőgazdasági munkák és az év fényviszonyai együtt jelezték, hogy valami új kezdődik.
Ez ma is jól érzékelhető.
Az árnyék hosszabb.
A hajnal más.
A kertben egyre több a mag.
A szőlő egyre édesebb.
A madarak egy része készülődik.
Közben délután harminc fok van.
Pont ettől augusztus vége augusztus vége.
Augusztus 24. üzenete a kertésznek
Bertalan napján érdemes úgy körbejárni a kertet, hogy nemcsak azt figyeljük, mi terem még, hanem azt is, mi változik.
Nézzük meg a magot érlelő virágokat, a közeledő szőlőérést, a mogyorót, a káposztát és a felszabaduló ágyásokat. Figyeljük a madarakat, a reggeli harmatot és az esti fényt.
A régi gazda ezekből próbálta kitalálni, milyen lesz az ősz.
Mi már pontosabb időjárási előrejelzéseket használunk, de egy dolgot talán érdemes tőle megtanulni:
néha ne csak dolgozzunk a kertben, hanem nézzük is meg, mit mond.
Bertalan pedig majd eldönti, megrázza-e a szakállát.
