Az új esztendő már megérkezett, de az ünnep még nem engedett el teljesen. Január 3. a népi kalendáriumban különös átmeneti nap volt: már nem tartoztak hozzá tiltások és varázslatok, de a hétköznapok ritmusa sem állt vissza egyik pillanatról a másikra. A régiek úgy tartották, ez a nap jelzi, hogy az év valóban elindult.
Egyházi háttér a naptárban
A régebbi egyházi naptárak szerint január 3. Jézus szent nevéhez kapcsolódott. A falusi gyakorlatban ez nem járt külön szertartásokkal, mégis a tisztelet és a visszafogottság napjai közé tartozott. Nem volt ünnep, de nem is közönséges hétköznap.
Mikor lehetett újra dolgozni?
A néphagyomány szerint január 3-án már vissza lehetett térni a könnyebb munkákhoz. A ház körül rendet tettek, elvégezték az apróbb teendőket, de a nehéz, egész napos munkákat még halasztották. Úgy gondolták, az év elején nem szabad erővel nekifeszülni mindennek.
Ez a nap inkább a fokozatosságról szólt: lassan visszatalálni a rendes kerékvágásba, anélkül hogy az ünnep csendjét hirtelen megtörnék.
Mit üzent az időjárás?
Bár január 3. nem számított igazi jóslónapnak, az időjárást ezen a napon is figyelték. A derült, nyugodt idő rendezettebb januárt sejtetett, míg a szeles, borongós nap zaklatottabb hónapkezdetet ígért. Ezek inkább hangulati megfigyelések voltak, nem pontos előrejelzések.
Egy nap az átmenetre
Január 3. a népi gondolkodásban a visszatérés napja volt. Már nem az ünnephez tartoztak, de még nem is siettek. Aki ilyenkor hagyta, hogy a nap a maga tempójában teljen el, azt remélhette, az év is kiegyensúlyozottabban indul.
Ez a dátum csendes maradt a kalendáriumban, mégis fontos szerepet töltött be: összekötötte az ünnep idejét a mindennapokkal.
