Az ünnep lassan elenged, az év pedig valóban mozgásba lendül. Január 4. a népi kalendáriumban már nem átmeneti nap volt, hanem egyfajta határ: innen számították azt az időt, amikor a mindennapok rendje újra érvénybe lépett. A régiek úgy tartották, eddig lehetett óvatosan haladni, január 4-től azonban már nem illett halogatni.
Egyházi emléknap a naptárban
Január 4. Szent Titusz emléknapja a keresztény naptárban. A falusi világban nem tartozott a kiemelt ünnepek közé, inkább névnapként élt a köztudatban. A nap mégis a rend és a fegyelem időszakához kapcsolódott, amikor az ünnepi kivételek ideje lezárult.
A rendes munka ideje
A néphagyomány szerint január 4-től már minden munkát szabad volt elvégezni. A könnyebb teendők után ekkor kerültek sorra a nehezebb, egész napos munkák is. Úgy gondolták, aki túl sokáig halogatja a visszatérést, annak az egész éve vontatottan indul.
Ez a nap nem a kapkodásról szólt, hanem a következetességről: visszaállni a megszokott rendbe, de nem erővel, hanem fegyelemmel.
Időjárási megfigyelések a hónap elején
Bár január 4. nem volt erős jóslónap, az időjárást ilyenkor is számon tartották. A csendes, hideg nap egyenletes telet ígért, míg az enyhe, szeles idő változékony januárra engedett következtetni. Ezek a megfigyelések inkább tapasztalati jellegűek voltak, nem babonák.
Egy nap, amikor az év rendje érvénybe lépett
Január 4. a népi gondolkodásban a végleges visszatérés napja volt. Nem maradt benne az ünnep lebegése, de nem is vált terhessé. Aki ezen a napon rendet tett maga körül és a dolgaiban, azt remélhette, az egész éve kiszámíthatóbban alakul.
Ez a dátum csendes maradt a kalendáriumban, mégis fontos szerepet kapott: innentől kezdve az év már nem ígéret volt, hanem feladat.
