Január 5. különös határnap volt a népi kalendáriumban. A karácsonyi időszak ekkor ért igazán a végére, mielőtt másnap, Vízkeresztkor végleg visszatért volna az év rendes menete. A régiek számára ez az este nem a zajról szólt, hanem az elcsendesedésről, a számvetésről és az ünnep lezárásáról.
Vízkereszt előestéje – az ünnep utolsó estéje
Január 5. Vízkereszt előestéje volt, amelyet az angolszász országokban Twelfth Night néven ismernek. Ez a tizenkettedik éjszaka karácsony után, amikor a karácsonyi idő még tartott, de már érezhető volt a lezárás közelsége. Sok helyen ekkor bontották le másnapra készülve a díszeket, vagy legalábbis tudatosult: az ünnep ideje véget ér.
A népi gondolkodásban ez az este átmenetet jelentett a meghittség és a hétköznapok között. Amit ilyenkor még magukkal vittek, azt az ünnepből vitték tovább az évbe.
Szentelt víz és tömjén az egyházi hagyományban
A katolikus egyházban január 5-ének estéje szorosan kapcsolódott Vízkereszthez. Ilyenkor a papok a templomokban felszentelték a szentelt vizet és a tömjént, amelyeket a hívek a következő év során is használtak.
A szentelt vízhez a falusi világban védelmet, tisztulást és áldást társítottak. A tömjén füstje nemcsak az istentisztelet része volt, hanem a gonosz elűzésének, a tér megtisztításának jelképe is. Ezek a szertartások az ünnepi idő lezárását és az új év megszentelését jelentették.
Mit tettek ezen az estén a házaknál?
Január 5-én este sok helyen már nem tartottak nagy mulatságot. Inkább összegyűltek, elcsendesedtek, és felkészültek arra, hogy másnaptól visszatér a rendes élet. A néphagyomány szerint nem volt jó ilyenkor kapkodni vagy vitát kezdeni: az ünnep utolsó órái még hatással voltak az év hangulatára.
Ez az este sokaknál a rendrakásé is volt – nemcsak a házban, hanem gondolatban is.
A Háromkirályok érkezése – népünnepély délen
Miközben Közép- és Észak-Európában január 5. inkább az elcsendesedés ideje volt, Spanyolországban – és Mexikó egyes területein – éppen ezen az estén bontakozott ki az ünnep látványos oldala. Ilyenkor tartják a Háromkirályok felvonulását, a Cabalgata de Reyes Magos-t.
A hagyomány szerint a három király érkezését színes menetekkel, zenével, jelmezekkel és ajándékosztással ünneplik. A városok utcáin felvonuló királyalakok a gyermekeknek édességet szórnak, az est pedig a várakozásról szól: másnap reggelre érkeznek meg az ajándékok.
Ez a népünnepély jól mutatja, mennyire sokféleképpen él tovább ugyanaz a bibliai történet Európa és a tengerentúl hagyományaiban.
Az ünnepi idő határán
Január 5. a népi kalendáriumban nem tartozott a látványos napok közé, mégis fontos szerepet kapott. Ez volt az utolsó este, amikor a karácsony szelleme még jelen volt, mielőtt másnap Vízkeresztkor végleg lezárult volna az ünnepi idő.
A régiek úgy tartották: ahogyan ezt az estét megélik, úgy tudnak majd továbblépni az évbe is.
