Július 21-e Dániel napja, amely a néphagyományban időjárásjósló napként is számon tartott dátum. A régiek jól ismerték a nyári égbolt szeszélyeit, és tudták: ha július 20-án, Illés napján elmaradtak a szokásos zivatarok, másnap, Dániel napján még pótolhatja őket az időjárás.
A Muravidéken például úgy tartották, hogy „Zivatart hoz Dániel”, sőt, a régi kalendáriumok szerint nem volt ritka, hogy ezen a napon heves esőzések, villámlás és égzengés rázta fel a nyári napok állandósult melegét. A gazdák ezért ezen a napon is éberen figyelték az eget: a viharok nemcsak a termést veszélyeztették, hanem az aratás véghajráját is akadályozhatták.
Dániel napja tehát afféle "pót-Illésként" vonult be a népi időjóslásba, különösen azokon a vidékeken, ahol a mezőgazdasági munka a természet minden rezdülésére érzékenyen reagált. A júliusi zivatarok ráadásul nemcsak esőt, hanem jégesőt is hozhattak, ami a gyümölcsösökben és szőlőhegyeken komoly károkat okozott.
Érdekesség, hogy a nyár második felének zivataros időszakát a Balkánon egészen Illés napjától (július 20.) kezdve Illés utóda, Dániel és az ezt követő szentek napjáig (például Anna, Kristóf) összefüggő, "mennyei haragidőként" tartották számon. Ilyenkor nemcsak a természeti erőket kellett kiengesztelni, hanem a háztartásokban is igyekeztek megóvni az állatokat, termést.
Aki tehát a naptárra pillant július 21-én, ne csodálkozzon, ha hirtelen beborul, és zápor, zivatar érkezik: Dániel napján ez bizony régóta így szokás!
