Július 20. Illés napja, a néphagyományban Viharhozó Illés. Már a név is olyan, mintha a nyár nem finom esőkabátban érkezne, hanem mennydörgéssel, villámmal, hirtelen széllel és azzal a határozott szándékkal, hogy a kertész gyorsan átgondolja, mi minden maradt kint a kertben rögzítetlenül.
Évszázados megfigyelések szerint Illés napján, illetve a nap táján gyakoriak a viharok. A régi gazdák nem véletlenül tartottak ettől a dátumtól. Munkatilalom is kapcsolódott hozzá, mert attól féltek, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsap a villám, a termést pedig elveri a jég. A villám nemcsak az embert fenyegette, hanem az asztagot, a kazlakat is: ha tűz kapott beléjük, az egész éves munka válhatott füstté.
Volt olyan hiedelem is az Ormánságban, hogy akin Margit vagy Illés napján varrt ruha van, abba belevág a villám. Ma ezen talán mosolygunk, de a mögötte lévő félelem nagyon is érthető. Július második felében a gabona, a gyümölcs, a dió, a mogyoró, a szőlő és a veteményes már sok munkát hordozott magában. Egyetlen nagy vihar elég volt ahhoz, hogy a reményből kár legyen.
Illés napja ezért nemcsak babona, hanem nagyon is gyakorlatias emlékeztető: a júliusi kert bőséges, de sérülékeny.
Illés szekere zörög az égen
A mennydörgést sokfelé Illéshez kötötték. Vásárosmiskén azt mondták mennydörgéskor, hogy Illés abroncsolja a hordókat. Csíkdelnén úgy tartották, ilyenkor Illés szekere zörög. Topolyán, amikor meghallották a közeledő vihar moraját, csak bólogattak: „Gurijja má Illés a hordót! De haragszik!” Máskor úgy mondták: „Gyün má Illés a tüzes kocsivá!”
Ezek a képek egyszerre félelmetesek és gyönyörűek. A dörgés nem egyszerű zaj volt, hanem égi mozgás, égi munka, égi harag. Illés próféta alakja a tűzzel, viharral, mennydörgéssel, égi erővel kapcsolódott össze. Nem csoda, hogy a júliusi égiháborúban a nép képzelete az ő szekerét hallotta.
A mai kertész persze már radarképet néz, előrejelzést olvas, villámtérképet böngész, de amikor a távolban megdörren az ég, valami nagyon régi érzés ma is megmozdul. Vajon bírják a paradicsomkarók? Leszedtem az érett uborkát? Elpakoltam a cserepeket? Megússza a diófa? Nem veri-e el a jég a szőlőt?
Illés szekere ma is zörög, csak közben a telefonunk is pittyeg.
Asztag, kazal, veteményes
A régi gazdák Illés napján leginkább az aratást, a gabonát, az asztagot és a kazlakat féltették. Ez teljesen érthető: a gabona volt a kenyér alapja, az asztag és kazal pedig az egész éves munka látványos, de kiszolgáltatott formája. A vihar szétverhette, a nedvesség kárt tehetett benne, a villám pedig tüzet okozhatott.
A mai hobbikertésznek ritkán áll asztag a kert végében, de van mit féltenie. A paradicsom terméssel megrakva könnyen megdőlhet. A paprika sérülékeny. Az uborka, cukkini, tök hatalmas leveleit megtépheti a szél vagy jég. A gyümölcsfákról leverődhet a termés. A szőlőfürtöket megütheti a jég. A dió és mogyoró fejlődő termése is érzékeny lehet a viharos időre.
Illés napján tehát ma nem az asztag mellé állunk ki aggódni, hanem a veteményes, gyümölcsös, szőlőlugas és cserepes növények miatt nézzük az eget. A félelem kisebb léptékű, de a logika ugyanaz: amit hónapok óta nevelünk, azt néhány perc alatt megtépázhatja egy rosszul érkező vihar.
Lyukas dió, lyukas mogyoró
Székelykevén úgy tartották, hogy az Illés-napi eső miatt lyukas mogyoró és dió terem. Ez a hiedelem nagyon jól illeszkedik a júliusi termésféltéshez. A dió és a mogyoró ekkor már fejlődik, de még nem került biztonságba. A vihar, jég, tartós nedvesség, sérülés és kártevők mind ronthatják a termés esélyeit.
A mai kertész ezt nem szó szerinti jóslatként, hanem figyelmeztetésként olvashatja. Ha Illés napja táján nagy eső, jégverés vagy erős szél érkezik, érdemes utána megnézni a diót, mogyorót, gyümölcsfákat. Hullott-e termés? Sérült-e a zöld burok? Látszik-e foltosodás, rágás, korai romlás? Nem tört-e le ág? Nem maradt-e a fa alatt sérült, rothadásnak induló termés?
A „lyukas dió” régi képe ma is használható: arra emlékeztet, hogy a vihar nem mindig azonnal viszi el a termést. Néha csak megsebzi, és a gond később látszik meg.
Illés meg Jakab Annát kergeti
Július végének viharos időjárására utal az Újkígyóson és Doroszlón is emlegetett szólás: „Illés meg Jakab Annát kergeti”. Ebben a mondatban benne van az egész július végi népi időérzet: Illés után jön Jakab, majd Anna, és a hónap második fele tele van olyan napokkal, amelyekhez időjárási megfigyelések, termésjóslások, viharok és esők kapcsolódtak.
A kertész számára ez azt jelenti, hogy Illés nem magányos jel a kalendáriumban. Inkább kapu a július végi időszakhoz, amikor a hőség, zivatar, termésérés és betakarítás egyszerre van jelen. A kert sokat ad, de sokat is kér. Vizet, támaszt, figyelmet, gyors szedést, vihar utáni szemlét, és néha azt, hogy ne halogassuk a menthető termés feldolgozását.
Illés után tehát nem lehet teljesen hátradőlni. A nyár még dolgozik, és néha haragszik is.
Illés próféta, jól kormányozd az egeket
A pásztorok is tartottak az égzengéses Illéstől. Balázs Mátyás pásztor szerint az idős pásztorok így fohászkodtak:
„Illés próféta, az egek kormányzója,
Jól kormányozd az egeket,
Hogy le ne hullajtsd a köveket!”
A „kövek” itt a jégverés képét idézik. A jég a nyári kert egyik legfélelmetesebb ellensége: hirtelen érkezik, válogatás nélkül üt, és néhány perc alatt tönkretehet levelet, termést, hajtást, virágot. A régi ember fohásza ezért nagyon is érthető. Nem azt kérte, hogy soha ne essen, hanem azt, hogy ne hulljanak a pusztító kövek.
A néphagyomány egy rövid versikében is megőrizte ezt a félelmet és tiszteletet:
„Illés napján ha dörög az ég,
Ne menj ki a mezőre még,
Mert ha Illés haragra gyúl,
Villám csap le, s jég is hull.”
Mindenki örült, ha csak nagyobb eső vonult el a falu felett, és nem verte földbe a termést. Ez a mai kertésznek is ismerős. Egy csendes nyári eső ajándék. Egy jégesővel, széllel, villámmal érkező zivatar már egészen más történet.
Kés az asztalban, lapát az udvaron
A vihar elűzésére régen sokféle eszközt használtak. Sokan kést vágtak az asztalba, piszkafát, sütőlapátot, vaslapátot vagy kisbaltát dobtak ki az udvarra, esetleg szentelt barkát, szentelt gyertyát vettek elő. Ezek a szokások ma már inkább néprajzi érdekességek, de nagyon szépen mutatják, mennyire kiszolgáltatottnak érezték magukat az emberek a nyári viharokkal szemben.
A mai kertész viharűző eszközei mások. Időjárás-előrejelzés, villámriasztás, jól rögzített támrendszer, elpakolt kerti tárgyak, biztonságos helyre húzott cserepek, időben leszedett termés, megfelelő vízelvezetés. Ma már nem vaslapátot dobunk az udvarra, hanem inkább bevisszük, nehogy a szél elvigye.
A lényeg azonban ugyanaz: felkészülni arra, amit nem tudunk irányítani.
Illés napja gonoszjáró és termésjósló nap is
Illés napját termésjósló, gonoszjáró napnak is tartották. A meglévő hagyomány szerint, ha valaki gonosz meg akarta rontani más gyümölcsfáját, hajnalban fejszével megkopogtatta a fát. Ez a hiedelem különös, sötétebb hangulatú része a napnak, de jól mutatja, milyen erősen kapcsolódott Illés napja a termés féltéséhez.
A gyümölcsfa nem pusztán növény volt, hanem érték, jövő, élelem, munka, családi tartalék. A fa megrontásától való félelem mögött ott van az a tapasztalat, hogy a termés sorsa sokszor kiszámíthatatlan: időjárás, betegség, kártevő, emberi rosszindulat vagy véletlen kár egyaránt befolyásolhatta.
A mai kertész ezt a részt is átfordíthatja gyakorlati üzenetté: Illés napján figyeljünk a gyümölcsfákra. Nézzük meg a törzset, az ágakat, a termést, a hullott gyümölcsöt, a sérüléseket. A fa nem beszél, de jelez. És minél hamarabb vesszük észre a bajt, annál többet menthetünk.
Mit tegyünk vihar előtt?
Illés napján különösen adja magát a vihar előtti kertszemle. Ha az előrejelzés erős szelet, zivatart vagy jégesőt ígér, nézzük át a kertet.
A paradicsomkarók, uborkatámok, babkarók, szőlőkötözések legyenek stabilak. A gyorsan növő, terméssel terhelt növények könnyen megdőlhetnek. A kötözés tartson, de ne vágjon be a szárba.
A cserepes növényeket, balkonládákat, könnyű edényeket, üres cserepeket, öntözőkannákat, kerti játékokat, székeket húzzuk védettebb helyre. A szél néha meglepően kreatív lakberendező, csak általában a szomszédnál folytatja a munkát.
Szedjük le, amit érdemes: érett paradicsomot, uborkát, cukkinit, paprikát, sérülékeny gyümölcsöt. Egy kosár termés a konyhában sokkal jobb, mint ugyanaz repedten, sárosan, jégverten a földön.
Ellenőrizzük a vízelvezetést is. A felhőszakadás nem ott fog megállni, ahol mi szeretnénk. Ha van olyan rész, ahol rendszeresen összegyűlik a víz, próbáljuk elvezetni, lazítani, takarni, vagy legalább vihar után mielőbb ellenőrizni.
Mit nézzünk meg vihar után?
Ha Illés valóban meghajtotta a tüzes szekeret, vihar után ne csak az ablakból sóhajtsunk, hanem menjünk ki, amint biztonságos. A kertnek ilyenkor gyors, nyugodt segítség kell.
Nézzük meg, nem törtek-e le hajtások, nem dőltek-e meg a karók, nem szakadtak-e el kötözések. A paradicsom, paprika, uborka, cukkini, bab, szőlő és fiatal gyümölcsfák különösen érzékenyek lehetnek.
A sérült termést válogassuk át. Ami ép részeiben még használható, azt dolgozzuk fel gyorsan. A repedt paradicsomból lehet szósz, a megütött gyümölcsből sütemény vagy kompót, ha egészséges. Ami rothad, penészedik vagy erősen sérült, azt távolítsuk el, mert könnyen odavonzza a darazsakat, muslicákat, hangyákat, és fertőzési forrás is lehet.
Nézzük meg a talajt is. Nem mosta-e ki a víz a növények tövét? Nem áll-e meg pangó víz? Nem csúszott-e félre a mulcs? Nem kérgesedett-e a felszín? Egy vihar után a talaj legalább annyit árul el, mint a levelek.
A villámot nem kell próbára tenni
Illés napjának egyik régi tanítása ma is teljesen érvényes: viharban ne dolgozzunk a kertben. Nem most kell megmenteni a paradicsomot, ha már villámlik. Nem most kell odamenni a fém támrendszerhez, nem most kell magas fa alatt állni, nem most kell gyorsan még „csak ezt az egyet” elpakolni.
A kert fontos, de nem fontosabb nálunk. A villám, erős szél, jégverés, leszakadó ágak és felhőszakadás idején húzódjunk biztonságos helyre. A vihar előtti előkészület hasznos. A vihar közbeni hősködés veszélyes.
Illés napján a munkatilalom mögött tehát nagyon józan mag is van: amikor az ég haragszik, az ember ne a mezőn vagy a kert közepén bizonyítsa bátorságát.
A nap üzenete
Július 20., Viharhozó Illés napja arra emlékeztet, hogy a nyári kert már sokat ígér, de még messze nincs biztonságban. A termés fejlődik, a gyümölcs érik, a dió és mogyoró készülődik, a paradicsom pirosodik, a szőlő fürtjei nőnek, de egy hirtelen vihar, jégverés vagy villámcsapás gyorsan megmutathatja, mennyire kiszolgáltatott minden, amit neveltünk.
A régi gazdák Illés hordóját, szekerét, tüzes kocsiját hallották a mennydörgésben. Ma már más szavaink vannak rá, de ugyanazt a nyári erőt figyeljük. A vihar lehet áldás, ha esőt hoz, de lehet veszély is, ha jeget, szelet, villámot és kárt hoz magával.
Illés napján ezért nézzük az eget, de nézzük a kertet is. Készüljünk fel, amit lehet, védjünk meg, amit tudunk, és vihar után segítsünk a növényeknek talpra állni. Mert Illés lehet viharhozó, de a kertész dolga az, hogy a vihar után is legyen mit kosárba tenni.
