Háztetőket tépett le, kocsikat borított fel, fákat csavart ki tövestül régen a dühöngő szélvihar Éliás napján. Már hajnalban lehet következtetni a beálló időváltozásra.
Ha a kelő napot szürke felhő övezi, biztosan megérkezik délutánra a neve napját ünneplő Éliás.
Különben Éliás olyan buta, azt sem tudja, mikor van a neve napja. De mikor rájön, akkor úgy örül, hogy összehajtja az eget a földdel, akkora lármát csap. Éliás zajos, viharos öröme ellen a régi topolyai öregek szentelt gyertya gyújtásával védekeztek.
