Páduai Szent Antal ferences rendi szerzetes napja, a szembetegek, a gyulladásban szenvedők oltalmazója, a háziállatok patrónusa, az egyház legfőbb alamizsnás mestere.
Kultuszát a ferencesek terjesztették el. E napon gyújtják ősi módon a gyógyító erejű "Szent Antal tüzét", vagyis az orbánc gyógyítása ráolvasással.
A Muravidéken, hogy elkerüljék a Szent Antal tüzet, a bőrgyulladást, az orbáncot, tilos volt tüzet gyújtani e napon. Baranyában az archaikus tűzgerjesztés ünnepi szertartását tovább éltetve ősi módon, két fa összedörzsölésével gyújtották meg hajnalban a konyhában a gyógyító erejűnek, tisztítónak tartott új tüzet. A régi tüzet ugyanis előző este eloltották.
Szent Antal napja dologtiltó nap volt a nőknek, nem volt szabad lisztbe nyúlni, mert kelések nőnek a kézen. Bánát falvaiban rendszerint ilyenkor vetik a lent, viszont a palántálást igyekeznek befejezni Antalig.
Ha nagy esők jönnek, "Szent Antal elviszi a szénát!".
Szent Antal napja Zentán férjjósló, szerelemvarázsló nap is. Antal-napkor böjtölnek a lányok, csak kenyér és víz az egész napi ételük, italuk. De ezt titokban egyedül teszik. Éjfélkor felállítják a tükröt az ágy mellé. Mikor az óra üti az éjfélt, feláll a lány, keresztben átlépi az ágyat, közben gyertyát gyújt, és mondja:
„Szent Antal, kérlek,
Mutasd meg nékem
A jövendőbelimet."
Akkor belenéz a tükörbe, meglátja a jövendőbelijét. Mások szerint, ha a lány férjhez akar menni, éjjel menjen ki a kertbe, fogja meg az egyik fát, és mondja:
„Én rázom a fát.
Fa rázza a fődet,
Főd rázza a vizet,
Víz hozza az én
Jövendőbelimet."
