Június 27-e nemcsak a nyár derekának időjárási fordulópontja lehet, hanem lelki és népi hagyományaink egyik legszebb emléknapja is. Ezen a napon ünnepeljük Szent László királyt, akit 1192. június 27-én avattak szentté. Nem véletlen, hogy a magyar történelem egyik legkedveltebb uralkodója az idővel, az időjárással és a természettel is szoros kapcsolatba került a néphagyományban.
A lovagkori ideál megtestesítője
Szent László nem csupán uralkodó volt, hanem legendák hőse is. A népmondák szerint nem egyszer maga védte meg kardjával a vihar súllytotta falvakat, forrásokat fakasztott, sziklákat repesztett, sőt, lova nyomában gyógyító vizek fakadtak. A magyar lovagkor eszmei megtestesítőjeként tisztelt király a természeti erőkkel is harmóniában élt, nem csoda hát, hogy a néphit az időjárást is összekapcsolta az ő napjával.
A nap, ami megmutatja, milyen lesz a nyár további része
Muravidék népe ma is azt mondja: "Jól figyeld meg László napját, jó előre megjósolja az idő járását." Újgy tartják, ha június 27-én esik az eső, akkor hosszú, csapadékos időszak következik, ha pedig napos az idő, akkor tartós melegre és jó termésre lehet számítani. Ez a nap tehát amolyan nyárközépi fordulópont: az, ami ezen a napon történik az égbolton, a néphit szerint a következő heteket is meghatározza.
A "hét alvók" és a 40 napos eső árnyékában
Német nyelvterületen június 27-e a "hét alvó szentek napja" (Siebenschläfer), amelyhez szintén komoly időjóslás fűződik: ha esik, akkor a következő 40 napban is csapadékra lehet számítani. Ez a hiedelem feltűnően hasonlít a magyar Medárd-naphoz (június 8.), amelynek "40 napos esője" népi időjárási tapasztalaton alapuló megfigyelése ugyanezt üzeni. Érdekes, hogy két különböző kultúrkör is hasonló időpontra helyezi ezt a jóslatot, mintha a nyár dereka valamiért mindenhol fontos mérföldkő lenne az időjárásban.
A természet ritmusával élni
Szent László napja arra is emlékeztet, hogy egykor az emberek sokkal szorosabban figyelték az időjárás alakulását, és a természet apró jeleiből igyekeztek következtetni a jövőre. Egy nyári zivatar vagy napos reggel nem csupán beszédtema volt, hanem a kenyér sorsa is múlhatott rajta. Ez a néphagyomány segít visszatalálni ahhoz az időhöz, amikor még nemcsak az időt néztü;k, hanem figyeltük is azt.
