Június 27. a Kerti Kalendáriumban László napja, Szent László király emléknapja. A magyar hagyományban ez a dátum időjósló napként is előkerül, és már önmagában is erős nyári kalendáriumos kapaszkodó. Nem kell hozzá külön nagy dobpergés: László neve, alakja, legendái és a június végi kert állapota nagyon szépen egymásra találnak.
Szent László a magyar emlékezetben védelmező király, lovagkirály, rendet tartó, határt őrző, közösséget védő alak. Június végén a kertnek is valami ilyesmire van szüksége. Nem kardra és páncélra, hanem vízre, mulcsra, kötözésre, árnyékra, szellős lombra, tiszta metszőollóra, friss itatóra és arra a nagyon fontos kertészi erényre, hogy ne mondjuk mindenre: „majd holnap”.
Mert június végén a holnap néha már túl késő.
A paradicsom addigra elhajlik, az uborka belegabalyodik a saját ambícióiba, a cserepes bazsalikom összeomlik, mint egy operahős, a csigák pedig nem kérnek időpontot a vacsorához.
Időjósló László
A László-naphoz kapcsolódó időjóslás nem meteorológiai törvény. Nem arról van szó, hogy június 27-én az ég ünnepélyesen aláír egy negyvennapos szerződést a kertésszel. A régi időjósló napok inkább azt mutatják, mennyire figyelték az emberek az év érzékeny fordulóit.
Június végén valóban sok múlik az időn. A hőség gyorsan kiszárítja a talajt, a párás levegő kedvezhet a gombás betegségeknek, a hirtelen zivatar leverheti a gyümölcsöt, megtépheti a leveleket, megdöntheti a növényeket. Ha napokig nincs eső, az öntözés, talajtakarás és árnyékolás válik sürgetővé. Ha túl sok az eső, akkor a csigák, rothadás, levélfoltok, gyomrobbanás és fülledt növényállomány kerül elő.
Az időjósló László tehát mai szemmel nem varázsnap, hanem figyelmeztetés: ilyenkor már nem elég örülni annak, hogy nő a kert. Őrizni is kell.
Szent László király: rend, határ, védelem
Szent László alakjához a magyar hagyományban erősen kapcsolódik a védelem. A lovagkirály képe nem csupán díszes történelmi emlék, hanem olyan szerep, amelyben rend, határ, fegyelem és felelősség találkozik.
A kertben ezek a szavak június végén egészen földszagú jelentést kapnak.
Rend kell a támrendszeren, mert a paradicsom, uborka, futóbab, szőlő és málna ilyenkor gyorsan nő. Határ kell a gyomnak, mert ha most elszabadul, pár nap alatt úgy viselkedik, mintha ő örökölte volna az ágyást. Fegyelem kell az öntözésben, mert a felszínes locsolgatás sokszor csak látszatsegítség. Felelősség kell a növényvédelemben, mert a bajt jobb korán észrevenni, mint később nagy hadjáratot indítani ellene.
László napján lehet lovagiasan védeni a kertet, de a lovagiasság nem azt jelenti, hogy délben, 34 fokban párbajra hívjuk a tarackot. A kertésznek is kell józan haditerv.
A vízfakasztó legenda és a locsolókanna
Szent László legendái közül több erősen kapcsolódik a tájhoz: sziklákhoz, hasadékokhoz, forrásokhoz, patkónyomokhoz, különös természeti jelekhez. A vízfakasztó legenda június végén különösen szépen szól a kerthez: a szomjazó vitézeknek a király imája vagy fegyverének nyoma nyomán víz fakad a kőből.
A kertész persze ritkán tud bárddal forrást fakasztani a sziklából. Ha megpróbálja, abból többnyire csak sérült térkő, családi vita és furcsa szomszédi tekintet lesz. De a víz megtartásáért nagyon is sokat tehet.
Esővizet gyűjthet. Mulcsolhat. Komposzttal javíthatja a talajt. Reggel öntözhet, mélyebben, nem csak a felszínt simogatva. Árnyékolhatja a friss ültetéseket és a túlmelegedő cserepeket. Figyelheti, hol folyik el a víz, hol áll meg, hol reped a talaj.
A vízfakasztó Szent László legendája így kerti nyelven azt mondja: a víz nem magától értetődő. Ahol kevés van, ott meg kell becsülni. Ahol hirtelen sok jön, ott meg kell tartani vagy el kell vezetni okosan.
Ha a balkonláda földje csontszáraz, a bárd helyett ma is jobb a locsolókanna. Kevesebb legenda, több eredmény.
Szent László füve: a legenda növénye, amelyet védeni kell
Szent Lászlóhoz egy növényes legenda is kapcsolódik: a Szent László füve. A hagyomány szerint járvány idején az a növény vált gyógyítóvá, amelyet a király nyila vagy nyomjele kijelölt. A növényt a keresztes tárniccsal, más néven Szent László-tárniccsal hozzák kapcsolatba, latin nevén Gentiana cruciata.
Ez gyönyörű kalendáriumos motívum, de nagyon fontos hozzátenni: a Szent László-tárnics védett növény. Nem arra való, hogy a mai kertész kosárral induljon utána, és a legenda nevében hazavigye. Itt nem gyűjteni kell, hanem tisztelni.
A történet mégis sokat mond. A régi ember a természetben kereste a gyógyulás reményét, a növényekben nemcsak díszt vagy takarmányt látott, hanem erőt, emléket, jelet, kapcsolatot. A mai kertész ezt a figyelmet megőrizheti anélkül, hogy védett növényeket bolygatna.
Szent László füve arra emlékeztet: nem minden növény azért értékes, mert a kertünkbe kerülhet. Van, amelyik attól értékes, hogy ott marad, ahol él.
A kert határai
Szent László alakjához a határ védelme is jól kapcsolódik. Június 27. a kertben jó alkalom arra, hogy ne csak az ágyások közepét nézzük, hanem a széleket is.
A kert határa nem csak kerítés. Lehet sövény, árok, mezsgye, virágzó sáv, szélfogó, komposztsarok, kőrakás, gyep és ágyás találkozása, szomszéd felé futó növény, kapu melletti árnyékos rész. Ezek mind átmeneti zónák, ahol sok minden történik.
A sövény búvóhelyet adhat madaraknak, rovaroknak, sünöknek, de ha túl sűrű és elhanyagolt, kártevők, beteg részek vagy száraz ágak is megbújhatnak benne. A kerítés mentén gyakran erősödik a gyom, elbújik a csiga, megjelenik a futónövény, vagy éppen ott forrósodik fel legjobban a talaj. A mezsgye lehet élőhely, de lehet elfelejtett káosz is.
A jó kerti határ nem börtönfal. Inkább védelem és kapcsolat egyszerre. Megfogja a szelet, árnyékot ad, élőhelyet teremt, de nem engedi, hogy minden kontroll nélkül elszabaduljon.
László napján tehát érdemes kimenni a kert szélére is. Néha ott kezdődik a rendetlenség, ahol a legkevésbé nézünk rá.
Június végi kerti őrjárat
Időjósló László napján a legjobb kerti program egy józan őrjárat.
Nézzük át a paradicsomot. Kell-e kötözni, kacsolni, levegősebbé tenni az alsó részt? Van-e sárguló, beteg, talajra lógó levél? A túl sűrű lomb nem mindig erő, néha csak fülledt növényi társasház, ahol a betegségek is kényelmesen beköltöznek.
Az uborkánál, tökféléknél, cukkininél figyeljük a lisztharmatos tüneteket, a vízellátást és a termések gyors növekedését. A cukkini különösen hajlamos arra, hogy tegnap még kedves kis termés, ma pedig már kerti baseballütő. A babot, szőlőt, málnát, magas virágokat támasszuk, kötözzük, igazítsuk.
Eső után keressük a csiganyomokat, rothadó gyümölcsöt, levélfoltokat. Szárazságban pótoljuk a mulcsot, ellenőrizzük a cserepes növényeket, frissítsük az itatókat. A rovaritató legyen sekély és biztonságos, kavicsokkal vagy ágdarabbal, hogy a beporzók ne vízi tragédiaként emlékezzenek a vendéglátásra.
A gyümölcsfák alatt szedjük fel a sérült, hullott termést. A szőlőnél figyeljünk a szellős lombra. A virágoskertben szedjük le az elnyílt részeket, ha ezzel újabb virágzást segítünk. A fűszernövényeket vágjuk vissza, ha túl nyurgák, vagy hagyjuk virágozni, ha a beporzóknak szánjuk őket.
A kerti őrjárat nem katonáskodás. Inkább figyelmes jelenlét. A kert ilyenkor már nemcsak nő, hanem jelez.
Helyi kertészetek, kis termelők, élő tudás
Június 27. nemzetközi szinten a mikro-, kis- és középvállalkozások napja is. Ezt a Kerti Kalendáriumban röviden, de hasznosan lehet a helyi kertészeti világra fordítani.
A kert nem mindig magányos hobbi. Sokszor helyi tudások, kis vállalkozások, termelők, faiskolák, palántanevelők, méhészek, piacozók, vetőmagosok, komposztot, szerszámot, növényt kínáló emberek hálózata áll mögötte. Egy jó palánta, egy megbízható helyi kertészet, egy környékbeli méhész, egy tisztességes piaci termelő sokszor többet ér, mint az impulzusból megvett, szenvedő növény a bevásárlókocsi alján.
A helyi vásárlás nem mindig megoldható, és nem kell belőle erkölcsi versenyt csinálni. De ha van rá lehetőség, érdemes megbecsülni azokat, akik a közelünkben dolgoznak növénnyel, földdel, méhekkel, vetőmaggal, terméssel.
A kert mögött is emberek vannak.
A táj emlékezete
Szent László alakja nemcsak templomi és történelmi térben él, hanem tájban is: sziklában, forrásban, hasadékban, patkónyomban, mondában. A magyar népi emlékezet sokszor a természet formáiban őrizte meg a történeteket.
Ez a kertben is ismerős lehet. Egy kert sem üres terület. Van benne fa, amit valaki ültetett. Kő, amit valaki odahordott. Ágyás, amit valaki először ásott fel. Szőlő, amit még az előző tulajdonos hagyott. Ösvény, amely azért ott megy, mert húsz éve mindenki arra járt. Komposztsarok, amelynek helye már régóta nem kérdés, csak ott van, mint a család egyik kevésbé elegáns, de nagyon hasznos tagja.
A kert is emlékező táj. László napján ezt is észrevehetjük: nem csak mi használjuk a kertet, hanem a kert is őrzi a mozdulatainkat.
A nap tanítása: a kertet nem meghódítani kell, hanem őrizni
Június 27. Kerti Kalendáriuma a védelemről szól. Időjósló László napján az ég figyelése, Szent László védelmező alakja, a vízfakasztó legenda, a Szent László-tárnics óvása, a kert határainak rendje és a június végi kerti őrjárat mind ugyanabba az irányba mutat.
A kertet nem meghódítani kell.
Őrizni kell.
Őrizni a vizet, hogy ne vesszen el. Őrizni a talajt, hogy ne száradjon csonttá. Őrizni a termést, hogy ne vigye el betegség, vihar, csiga vagy feledékenység. Őrizni a hasznos élőlényeket, hogy ne maradjon néma és üres a kert. Őrizni a védett növényeket ott, ahol élnek. Őrizni a saját erőnket is, mert a nyári kert hosszú menet, nem egyetlen lovagi torna.
Szent László napján a kertnek is jól jön egy lovag.
De ha nincs kéznél, megteszi egy kertész is, kalappal, locsolókannával, kötözőzsinórral és némi józan ésszel.
