Március 22. a Kerti Kalendáriumban olyan nap, amikor a figyelem óhatatlanul kifelé fordul. A régi rend szerint ez már guzsalyütő nap volt: a nőknek végleg félre kellett tenniük a fonást és a szövést, mert a tavaszi munkák sürgetőbbé váltak minden benti foglalatosságnál. A ház csendes téli ritmusa után most már a kert, az udvar, a veteményes és a gyümölcsös követel elsőbbséget.
A régi kalendáriumi világban ez nem egyszerű munkaszervezés volt, hanem évszakváltás. Már nem szabad benti munkára fecsérelni az időt: a kerti, a kinti munka fontosabb, sürgősebb, minél hamarabb hozzá kell fogni. A föld ilyenkor már nem vár sokáig. Aki figyelmes, az tudja, hogy a tavasz első igazi heteiben nem a kapkodás a legfontosabb, hanem az időzítés.
A víz világnapja
Ma van a víz világnapja. Megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására az ENSZ március 22-ét nyilvánította e nappá, felhíva a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben.
A víz világnapját 1993 óta tartják meg minden évben. A nap lényege ma is ugyanaz, mint kezdetben: emlékeztetni arra, hogy a víz nem magától értetődő kincs. Az ember hajlamos akkor gondolni rá, amikor hiányzik, pedig a kertész pontosan tudja, hogy a víz nemcsak nyári aszálykérdés. Már tavasszal eldől sok minden abból, hogyan bánunk a talaj nedvességével, mit tartunk meg az égből érkező vízből, és mennyit hagyunk elveszni.
A kertben a víz nemcsak öntözés
Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét, például öntözéshez gyűjtsünk esővizet.
Ez a gondolat kertileg nézve különösen fontos. A víz a kertben nemcsak locsolókannát vagy tömlőt jelent, hanem egész szemléletet. A jó kertész nemcsak vizet ad, hanem vizet tart meg. Megőrzi a talaj morzsás szerkezetét, takarja a felszínt, hogy lassabban párologjon, és ahol lehet, felfogja az esővizet a szárazabb napokra.
A tavaszi időszak különösen alkalmas arra, hogy ezt a gondolkodást megerősítsük. Ilyenkor még nem a perzselő nyár ellen küzdünk, hanem megalapozzuk, hogy a kert később se szomjazzon fölöslegesen. Egy jól takart ágyás, egy esővízgyűjtő hordó, egy okosan meglazított, nem tömörödött talaj többet érhet, mint a későbbi kétségbeesett locsolás.
Esővíz, talajnedvesség, tavaszi előrelátás
A víz megtartásának egyik legegyszerűbb és legrégibb módja az esővíz gyűjtése. Ami az ereszről lefolyik, az a kert számára valóságos ajándék. Lágyabb, természetesebb, és ha okosan tároljuk, sokat segíthet a szárazabb időszakokban.
Ugyanilyen fontos a talajnedvesség megőrzése. A jó talaj nemcsak elnyeli a vizet, hanem képes megtartani is. A túl taposott, kérgesedő felszín gyorsabban elveszíti a nedvességet, míg a szerves anyagban gazdag, laza, takart talaj tovább őrzi azt. Ezért a víz világnapja a kertben nemcsak a locsolásról szól, hanem a földről is: arról, milyen életet képes magában tartani.
A tavaszi kerti munkák közt ezért most különösen érdemes figyelni arra, hol áll meg a víz, hol folyik el túl gyorsan, hol kellene javítani a talaj szerkezetén, és hol maradhat meg egy kis természetesebb, nedvesebb zug. Egy kert akkor igazán eleven, ha nemcsak fogyasztja, hanem befogadja és megbecsüli a vizet.
A guzsaly helyett kapa és gereblye
A guzsalyütő nap régi üzenete ma is érthető. A tél benti munkái után itt az ideje a kinti rendrakásnak, a veteményes átnézésének, a gereblyézésnek, a vetések előkészítésének, a komposzt mozgatásának és az első igazán tavaszi munkáknak. Aki ilyenkor kilép a kertbe, az már nemcsak nézelődik, hanem válaszol a természet hívására.
Március 22. ezért különösen szép egybeesés: a víz világnapja és a tavaszi kinti munka sürgetése ugyanarra tanít. Arra, hogy a kerttel való bánás nemcsak munkából, hanem tiszteletből is áll. A víz, a talaj és az időzítés együtt adják azt a rendet, amelyből később növekedés, virágzás és termés születik.
Mit üzen ma a kert?
A Kerti Kalendáriumban március 22. a víz megbecsülésének napja. Nem látványos ünnep, inkább józan és csendes emlékeztető. Arra figyelmeztet, hogy ami tavasszal bőségesnek tűnik, az nyárra szűkössé válhat, és hogy a gondos kertész előre gondolkodik.
Ma érdemes körbenézni: hol lehetne esővizet gyűjteni, melyik ágyás kíván takarást, hol túl tömör a föld, hol kellene jobban vigyázni a nedvességre. A tavasz munkája sokszor nem ott kezdődik, hogy mit vetünk el, hanem ott, hogy mit tudunk megőrizni abból, amit az ég ad.
