A legelterjedtebb és legegyszerűbb szaporítási mód a fás dugványozás. Ehhez lombhullás után kell megszedni a jól beérett, 8-10 mm átmérőjű vesszőket, melyeket kb. 40 cm-es darabokra osztanak úgy, hogy az alsó csomó alatt 0,5 cm-es csonkot hagynak, a felső csomó fölött pedig 2,0 cm-t. A felső rügy kivételével a többit eltávolítják késsel. Az így előkészített vessző elültethető még az ősszel is, ha az idő engedi, vagy nedves homokban, hideg pincében tárolják tavaszig, az ültetésig. Az ültetést úgy kell végezni, hogy a rügy a felszín síkja fölött 5 cm-re legyen. A beiszapolás után fel kell kupacolni annyira, hogy a vessző teteje fölött még legyen 5-10 cm-nyi föld. Ez a takarás addig marad, míg a hajtás meg nem emeli a földet. Akkor lehet lassacskán lebontani a kupacolást, ha egyszerre éri a nap a zsenge hajtást, akkor megégeti. A leírt módszer hátránya, hogy a szőlő gyökértetű károsíthatja az új tőkét. De sokan választják mégis ezt a módot, mert nem tudnak oltani.