A kertben sok minden változik az évszakokkal, de egy dolog szinte mindenhol állandó: a fűnyíró hangja. Akár nyár közepén, akár ősz végén, sok kertben megszokásból rövidre vágják a gyepet. De vajon miért tartjuk magunkat ehhez a beidegződéshez, amikor a természet egészen mást kívánna? És miért lehet káros a túl rövidre nyírt pázsit épp szeptember végén?
A megszokás rabjai
Sok kertész úgy gondolja, hogy a rövidre nyírt gyep ápolt és rendezett látványt nyújt. Valóban szépnek tűnhet a szinte golfpálya-szerű pázsit, de az ősz végére ez inkább a gyep rovására megy. A szokás gyakran erősebb, mint a szakmai tudás – a kérdés az, hajlandóak vagyunk-e újragondolni a beidegződéseinket.
A fűnek is kell a kabát
Szeptember végén a fű már nem a nyári erőben pompázik. Lassul a növekedése, kevesebb napfényhez és meleghez jut, miközben a télre készül. Ha ilyenkor túl rövidre vágjuk, olyan, mintha levetkőztetnénk a hideg hónapok előtt: védtelenebb lesz a faggyal és a betegségekkel szemben. A hosszabb fűszálak ezzel szemben segítenek megőrizni a talaj nedvességét és szigetelik a gyökereket.
Gyomok és mohák vendégségben
A túl alacsonyra nyírt gyep egyik leggyakoribb következménye, hogy könnyebben betelepednek a gyomok és a mohák. A rövid fű ugyanis nem tudja elég árnyékban tartani a talajt, így az „idegenek” szabad utat kapnak. Ami rövid távon rendezettnek tűnik, hosszú távon a pázsit elgyengüléséhez vezet.
Mit tegyünk inkább?
Ősszel érdemes kicsit magasabban hagyni a gyepet – körülbelül 5-6 cm ideális magasság. Ez segít abban, hogy a fű megerősödve menjen neki a télnek, és tavasszal sokkal szebb, egészségesebb pázsittal indulhassunk. A szezon vége nem a golfpálya, hanem a természetes erőgyűjtés ideje.
Merjünk máshogy gondolkodni
A fűnyírás nem csupán esztétikai kérdés, hanem a kert egészségének egyik kulcsa. Szeptember végén azzal teszünk jót a pázsitunknak, ha kilépünk a megszokások csapdájából, és hagyjuk, hogy a fű egy kicsit hosszabbra nőjön. A gyep hálás lesz érte, mi pedig tavasszal arathatjuk le a jutalmát.
