Sok hobbikertész szeretné tudni, hogy a faiskolákban hogyan szaporítják olyan ügyesen a cserjéket és évelőket. Mutatunk egy eredményes házikerti módszert.
Sokan sokféle módszerre esküsznek, hogyan lehet a hortenziát, illetve a könnyen gyökeret eresztő egyéb cserjéket és évelőket a legeredményesebben szaporítani. A növények rövid időn belüli tömeges előállítására kifejlesztett egyes eljárások azonban a hobbikertészek számára túl bonyolultak lehetnek.
Szerencsére a hortenzia azok közé a növények közé tartozik, amelyek természetüknél fogva a legkisebb beavatkozás esetén is szépen kigyökereznek. Az alábbiakban egy saját tapasztalaton alapuló, komplikáltnak nem nevezhető módszert mutatunk be, amely a többségnél beválhat, még akkor is, ha először próbálkoznak vele.
A vegetatív szaporítás gyakorlatával csupán egyetlen probléma lehet: ha egyszer belejövünk, igen nehéz abbahagyni, még mielőtt minden talpalatnyi helyet palánták tömege foglalna el. Barátaink és rokonaink azonban kétség kívül hálásak lesznek az ajándékba kapott példányokért!
Dugványok készítése
Az első dolog, amire szükségünk lesz, egy egészséges hortenziabokor friss, fiatal, zöld szárú hajtásokkal. Válasszunk egy nem virágzó, zöld ágat, amelyet a tövénél, az egyik levélpár alatt legalább 5 cm-rel metsszünk le. Egyetlen ilyen szárból akár 5 db jó minőségű dugványt is készíthetünk. Ha lehet, kora reggel fogjunk munkához, bár minden olyan időpont alkalmas, amikor a növény nem kókadt. Tanácsos felcímkézni a dugványokat, ha később is tudni szeretnénk, mit is gyökereztetünk tulajdonképpen. Ha a szárakat nem tudjuk azonnal "feldolgozni", éjszakára a hűtőbe is tehetjük azokat. Alacsony hőmérsékleten pár napig is elállnak, de ha eleve úgy tervezzük, hogy csak később készítjük el a dugványokat, igen ajánlott a szárak végeit visszavágni, mielőtt a hűtőbe rakjuk azokat.
Gyökereztető közeg
Szükségünk lesz 1 rész tőzegre vagy ültetőkeverékre és 1 rész közepesen szemcsés vagy finom perlitre, vermikulitra vagy homokra. Még a perlitnél is jobb a kőművesek által használt homok. Sok kertész 100%-ban homokot használ a kiváló vízelvezető képessége miatt, automatizált párásító rendszer alkalmazása mellett. Keverjük össze alaposan a perlitet (vagy homokot) és a tőzegmohát, és töltsük meg a keverékkel a szaporító tálcákat vagy kis műanyag edényeket.
Az ezt követő, igen fontos lépés, hogy a kész tálcákat vagy ültetőedényeket legalább fél órára állítsuk vízzel megtöltött tálba vagy a mosogatóba szinte a peremükig. Közben időnként permetezzük meg felülről is. Ha ültetés előtt a keveréket megnedvesítjük, ennek a lépésnek a hosszát minimálisra csökkenthetjük, vagy akár ki is hagyhatjuk.
Ezzel elkerülhetjük azt a hibát, hogy míg a gyökereztető közeg felszíne nyirkosnak látszik, a belseje száraz, ami meghiúsíthatja a sikeres gyökereztetést. Ha ültetőközegként homokot használunk, már az edények súlya alapján is meg tudjuk állapítani, hogy szükséges-e az öntözés.
A levelek visszavágása
A következő dolog, amire szükségünk lesz, egy olló vagy tiszta, éles metszőolló a dugványok leveleinek visszavágásához. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy csökkentsük a dugvány vízigényét a növény gyökereztetése alatt, illetve hogy elkerüljük a túlzsúfoltságot a szaporító tálcán. Hagyjunk meg azonban a levelekből egy-egy 10-12 mm2-nyi, rombusz alakú darabot, hogy biztosítsuk a növény fotoszintézisét.
Érdemes lehet a művelethez az ollót vagy metszőollót híg hypós vízzel lemosni. A visszavágást a növény erezetére merőlegesen végezzük el.
A következő lépés a szárak visszavágása, hogy beleférjenek a tálcába. Mindenképpen hagyjunk meg dugványonként legalább egy levélhónaljat vagy csúcsrügyet. Az év egyes szakaszaiban a levélhónaljakban fejlődő levélrügyet is megfigyelhetünk.
Az első vágás eredményeként általában létrejön az első dugvány felső vége, illetve egyúttal a következő dugvány alsó vége is. A legtöbb dugvány egy levélpárral rendelkezik.
A levélhónaljak alatt hagyjunk meg kb. 5 cm-t a szárból, hogy le tudjuk dugni a gyökereztető közegbe.
Amikor elérjük a szár csúcsát, hagyjuk a csúcsrügyet a dugványon. Ez a dugvány fog az összes közül a legerőteljesebb növekedésnek indulni.
Dugványozás
Az előkészített gyökereztető közegbe történő dugványozáshoz szerezzünk be egy kis gyökereztető hormont, amely lehet por alakú vagy folyékony, alkoholos alapú termék. Alkalmazásával felgyorsíthatjuk a gyökerezés folyamatát. A dugványok végét 4-5 cm-re mártsuk a gyökereztető hormonba, majd szúrjuk a dugványokat a gyökereztető közegbe egészen a levélhónaljig.
Öntözés
Az elültetett dugványokat első alkalommal alaposan öntözzük be, ezt követően szórófejes flakonból vízzel permetezzük rendszeresen. A túlöntözést igyekezzünk elkerülni.
A dugványoknak válasszunk egy árnyas, szélvédett helyet a kert egyik sarkában. Az első héten naponta háromszor permetezzük meg vízzel. Ezt követően elég lehet a heti 1-2 alkalommal történő vízutánpótlás. Ügyeljünk arra, hogy a tűző nap, illetve a szél egyaránt hamar kiszáríthatják az ültetőkeveréket. A lényeg tehát, hogy a növényeket ne hagyjuk kiszáradni vagy hagyni túlságosan lekókadni két öntözés között, de a túl sok víz sem tanácsos. Egy ablakpárkány is ideális lehet, feltéve, hogy nem éri túl erős napfény.
A dugványok egy hét alatt megerősödnek, így kevesebb gondozást fognak igényelni. 2 hét elteltével megjelennek az első új hajtások. A 3. hét végére már érezni fogjuk a fejlődő gyökerek erejét, ha megpróbáljuk kicsit kihúzni a dugvány szárát. Egy héttel később a dugványok gyökere már elég nagy és erős lesz ahhoz, hogy átültessük azokat!
