A fűtési szezon beköszöntével a növényeink is beköltöznek velünk a négy fal közé. Mi élvezzük a meleg radiátort, ők viszont inkább egy napsütéses menekülőjáratot keresnének a terasz felé. Mert bár a lakás hőmérséklete kellemes, a növények számára ez egy biológiai csapda: meleg van, de fény nincs. Az eredmény? Téli sokk.
Amikor a növény agya (vagy inkább levele) összezavarodik
A növények nem gondolkodnak, de a fényt mégis „értelmezik”. A fotoszintézishez nemcsak meleg, hanem megfelelő fényintenzitás is kell. A fűtött szobában viszont a levelek azt érzik, hogy még mindig tart a nyár – csak épp a nap eltűnt. A kloroplasztiszok, vagyis a zöld színtestek, ilyenkor kevesebb energiát tudnak előállítani, miközben a növény továbbra is párologtat, növekedni próbál, és energiát használ. Ebből lesz az, amit mi úgy látunk: „a fikusz szenved”.
A meleg szoba nem trópusi paradicsom
A legtöbb szobanövény a trópusokról származik, de nem a szaunából. Ott a meleghez magas páratartalom és bőséges fény társul. A mi lakásainkban ezzel szemben száraz levegő, huzat és rövid nappalok várják őket. A radiátor melletti Ficus benjamina vagy Monstera tehát nem boldog, hanem kényszerlakó: a gyökere meleg, a levele viszont fényért kiált.
A tudomány szerint a növények stresszhormonokat (például abszcizinsavat) termelnek ilyenkor, amik a túlélési módot kapcsolják be: lehullanak a levelek, megáll a növekedés, a gyökerek „alvó üzemmódba” lépnek. Mi pedig ilyenkor kezdjük el locsolni, permetezni, és még trágyázni is – vagyis épp az ellenkezőjét tesszük annak, amit kéne.
A téli fotoszintézis dilemmája
A fotoszintézis a növények életmotorja, de a téli napfény Európában 70–80%-kal gyengébb, mint nyáron. A klorofill kevesebb fényt tud elnyelni, a növény „energiaéhezik”. A tudósok ezt a jelenséget fénylimitált fotoszintézisnek nevezik: hiába van elegendő víz és szén-dioxid, az energiaforrás hiányzik. Ezért látszik a növény „kedvetlennek” – nem lelki okból, hanem mert biokémiailag kimerült.
Ha ilyenkor erőltetjük a növekedést tápoldattal, az csak tovább rontja a helyzetet: a növény nem tudja feldolgozni az anyagokat, és a gyökerek sóterheléstől akár el is pusztulhatnak. A legjobb, amit tehetünk, ha hagyjuk pihenni – télen a növénynek is jár a szabadság.
A fény, ami nem mindegy
Nem minden fény egyforma. A mesterséges világítás többsége (különösen a meleg fehér LED) nem tartalmaz elég kék spektrumot, ami a fotoszintézishez kell. Ezért tűnik úgy, mintha a növények „nem reagálnának” a lámpafényre. A speciális növénylámpák épp ezt a hiányt pótolják, a spektrumuk a természetes napfényt utánozza. Aki télen zöld leveleket akar látni, annak érdemes beruházni egy ilyenbe – különben marad a sápadt, sárguló levelek látványa.
A fikusz nem depressziós – csak a nap hiányzik neki
Nem, a növények nem szomorúak, és nem haragszanak ránk. De ha a biológiai ritmusuk felborul, ugyanúgy kimerülnek, mint mi egy téli időzóna-átállás után. A trükk nem az, hogy minden áron életben tartjuk őket, hanem hogy megértjük: a természet ilyenkor pihenni szeretne. A növény is. És ha ezt megadjuk neki, tavasszal újra úgy hajt ki, mintha sosem lett volna tél.
Szóval ha mostanában úgy érzed, hogy a fikuszod fázik, sápadt vagy „kedvtelen” – ne aggódj. Nem szeszélyes, csak becsapták: azt hitte, még nyár van.
