A gyep fő ellensége szőnyegszerűen terjed.
A fehér here kétségkívül az egyik legmakacsabb gyom, ami tönkreteszi a gondosan ápolt gyepet és megkeseríti a hobbikertész életét.
Az biztos, hogy senki sem tapsol örömében, ha négylevelű lóherét talál a kertjében, mert ez azt jelenti, hogy a fehér here már elkezdte a terjedését a fűben. Különösen a szülők nem örülnek, ha kicsi gyerek is van a háznál, ugyanis a nektárban gazdag fehér here előszeretettel csalogatja oda a méheket, dongókat is. A mezítláb hancúrozás, kúszás-mászás így könnyen végződhet fájdalmas csípéssel.
A fehér lóhere (Trifolium repens) a mi éghajlatunkon az egyik leggyakoribb gyom, szőnyegszerűen terjed, nem nő magasra, ezért a fűnyíró kései általában nem érik el. Tökéletesen érzi magát a fűben, zömök kis termetével vígan terjed. Ha csak egy kis rést talál, egy falatnyi területet, akkor megtelepszik, és aligha lehet megállítani, előbb-utóbb kiszorítja a fényigényes, szélesebb levelű fűféléket. Ennek ellenére nagy előnye, hogy szimbiózisban él bizonyos baktériumfajokkal, és nitrogént termel. Ha a gyepet képző fűféléket rendszeresen hasonló tápanyagokkal látjuk el, akkor a versenyben alulmaradhat a lóhere.
A gyep szakértő gondozásával megakadályozhatjuk, hogy a lóhere lepje el a kertünket. Éppen ezért már a fűmag vetésénél nagyon fontos, hogy jó minőségű magkeveréket használjunk! A sűrű gyepet képező, jól takaró pázsitfűfélék nem sok esélyt adnak a lóherének. Az olcsó keverékek viszont olcsó takarmányfüveket tartalmaznak, amelyek ugyan gyorsan nőnek, de nem sűrűn, úgyhogy köztük megtalálja életterét a lóhere is.
Ha elkészült a gyepünk, akkor elég betartanunk az ápolásának 3 alapszabályát: rendszeres tápanyag-ellátás, rendszeres fűnyírás és rendszeres öntözés!
A már megjelent lóhere-fészkektől megszabadulni nem egyszerű. A kézi gyeplazítókkal vissza tudjuk szorítani a terjedést. A lóhere foltokat hosszában és keresztben is jó mélyen be kell vagdosni, hogy minél több gyökeret meg tudjunk semmisíteni. A kézi gyeplazítóval ellenérzés alatt tarthatjuk a gyepet.
Egy kicsit nehezebb és macerásabb módszer, ha egyszerűen ásóval vagdossuk végig a gyökereket, netán kézzel húzogatjuk ki a herét. Így persze lukakat kapunk, amiket aztán fel kell töltenünk termőfölddel, majd a foltokat be kell vetnünk fűmaggal, és nedvesen tartani, hogy az új fű csírázásnak induljon. Ennek a munkának ideális időpontja az ősz, amikor a föld még meleg és nedves, viszont a lóhere már nem olyan erősen növekedik.
Egy kényelmes, de hosszadalmas módszer, ha a talajt fekete fóliával takarjuk, ez alatt a lóhere kb. 2 hónap alatt kipusztul, mivel nem kap fényt. Ezt követően újból elő kell a talajt készíteni, majd elvetni a friss fűmagot.
A vegyszeres, szelektív szerekkel történő gyomirtás nem ajánlott, már csak azért sem, mert a rizómával terjedő lóherénél nem túl hatásos. Ráadásul a szer kijuttatásakor és utána meleg és száraz körülményeket kellene biztosítani.
A fehér lóherének kétségkívül megvan az az előnye, hogy még a hosszabb, száraz, meleg időszakokban is zöld marad és kevesebb tápanyaggal is beéri, mint a fűfélék. Egy találékony vetőmag nemesítő cég Dániából ezért egy apró levelű, kisebb lóhere fajtát nemesített és a vetőmagkeverékekhez adja a magját. Az eredmény pedig egy buja, zöld, kevés fenntartást igénylő gyep!
