A csodaszép virágú növény minden része mérgező, semmiképp se kerüljön gyerek szájába a virága vagy zöldbabhoz hasonló termése.
Észak-Amerika keleti és déli részén őshonos, trombitacserje néven ismert, levelei páratlanul szárnyaltak, narancssárga, téglavörös virágai egész nyáron nyílnak.
Kapaszkodó gyökereivel gyorsan benő falakat, rácsokat, kerítéseket, (környezetünkben az egyik villanyoszlop gyönyörű virágpompa), hosszan felfutott rajta. A fiatal hajtásokat megerősödésükig locsoljuk és ajánlatos tám-rendszerhez erősíteni. Szabadba 10-12 méterre is felfut, növénytartóban is eléri a 2-3 métert. Júliustól szeptemberig virágzik, hosszúkás tokterméseket nevel.
Meleg és fénykedvelő, a szeles időt nem szereti, az idősebb példányok a szárazságot jól tűrik, semleges és savanyú talajon is szépen fejlődik. Meghálálja a bő öntözést, augusztusban ajánlatos tápoldatozni. Az elnyílt virágait szedjük le, a fiatal növények tövét takarjuk, árnyékoljuk.
Tél végén a vesszőket vissza kell vágni, így megújulásra késztetjük a trombitafolyondárt. Még a tél beállta előtt töltsük fel földdel a gyökérnyakat, így megóvhatjuk a téli fagyoktól. A kártevők közül a cserebogár és a tetvek jelentenek veszélyt.
Mindegyik része mérgező! Ahol kisgyerek van, ne neveljünk saját növényt, hanem inkább másokéban gyönyörködjünk.
