Vadabb külső.
A bizánci kardvirág vagy bizánci vadkardvirág (Gladiolus communis ssp. byzantinus) az illír (vagy mediterrán) kardvirág (Gladiolus illyricus) mellett egyike a némileg télálló kardvirág fajoknak. A kecses, akár 60 cm magasra is megnövő dísznövény különleges színfoltot jelenthet a kertünkben.
Már kora nyáron, május végétől júniusig hozza lilás színű virágait – ezek egy virágszáron sorakoznak 6-10-esével. Különösen szépen mutatnak a vadabb, természetesebb kertekben.
Közép-Európában 1929 óta ismert mint dísznövény, de a 19. század elején kiszorították a nemesített, nagyvirágú kardvirágfajták. Természetes bájával különlegességet jelent a ritkaságokat kedvelő hobbikertészek számára. Vágott virágként is szépen mutat a vázában.
A bizánci kardvirág Spanyolországban, Szicíliában és Északnyugat-Afrikában őshonos, de jól érzi magát a mi szélességi körünkön is napos, védett, meglehetősen száraz helyre ültetve. Talaja legyen mésztartalmú és jó vízáteresztő képességű. Kis fiókhagymákról és magról szaporodik, idővel nagy állományokat képez.
Az ideális ültetési időpont a kora tavasz, noha ősszel is bekerülhet a földbe a növény. Helyezzük a gumókat kb. 10 cm mélyre és egymástól 15 cm-es távolságra. Fagyveszélyes helyeken télen ajánlatos takarni a tövet lombbal vagy bozóttal.
