A füge különös gyümölcs: aki szereti, az alig várja, hogy megérjen az első szem, aki viszont nincs kibékülve az állagával, azt a világ legédesebb fügéjével sem könnyű meggyőzni. Ilyenkor jön jól egy kis konyhai álcázás. Nálunk most palacsintatésztába bújtak a puha, érett fügék, és a végeredményből már egyáltalán nem kiabált, hogy „helló, én egy füge vagyok!”.
Ráadásul ez a recept éppen azokhoz a gyümölcsökhöz ideális, amelyek már annyira megpuhultak, hogy frissen talán nem mindenki nyúlna értük elsőként. A füge édességet és nedvességet ad a tésztának, a turmixolástól vagy alapos keveréstől pedig szinte teljesen beleolvad. Ha marad benne néhány apró fügedarab, az sem baj – sőt.
A titkos hozzávaló: 4-5 nagyon puha füge
Ehhez a palacsintához nem szükségesek a fotózásra félretett, hibátlan példányok. A puha, teljesen érett füge kifejezetten jó választás, hiszen könnyen szétnyomható, elkeverhető a tésztában, és természetes édességével még a hozzáadott cukor mennyiségét is visszafoghatjuk.
A hagyományos, papírvékony magyar palacsintát azonban most jobb egy pillanatra elfelejteni. A füge magas nedvességtartalma miatt a massza lágyabb, ezért kisebb, vastagabb, inkább amerikai típusú palacsintákat érdemes sütni belőle. Ezek könnyebben megfordíthatók, szépen átsülnek, és nem kell azon izgulni, hogy a fél serpenyőnyi palacsinta a levegőben külön életre kel.
Hozzávalók
- 4-5 puha, érett füge
- 40 dkg liszt
- 3 dl tej
- 3 dl víz vagy szóda
- 2 tojás
- 3 evőkanál olaj
- 1 csipet só
- cukor vagy édesítő ízlés szerint
A cukorral érdemes óvatosan bánni. Az igazán érett füge önmagában is meglehetősen édes, ezért előfordulhat, hogy csak nagyon kevés plusz édesítésre lesz szükség.
Így készül a fügés palacsinta
A fügéket megmossuk, a szárukat eltávolítjuk, majd kisebb darabokra vágjuk. Ha nagyon puhák, különösebb aprításra sincs szükség: néhány mozdulattal szinte pépesre törhetők.
Egy nagyobb tálban összekeverjük a tojásokat, a tejet, a vizet vagy szódát és az olajat. Hozzáadjuk a lisztet, a csipet sót, az ízlés szerinti cukrot vagy édesítőt, végül a fügét is. Habverővel vagy botmixerrel homogenizáljuk a masszát. Nem szükséges teljesen tükörsimára dolgozni: ha itt-ott apró fügedarab marad benne, attól csak érdekesebb lesz.
A kész tésztát érdemes néhány percig pihentetni. Ha ezalatt nagyon besűrűsödik, egy kevés vízzel vagy szódával lazíthatjuk.
Ne akarjunk belőle óriáspalacsintát
A serpenyőt enyhén kiolajozzuk, majd kisebb adagokat kanalazunk bele. Egy palacsintához nagyjából egy kisebb merőkanálnyi massza bőven elég. Közepes lángon sütjük, amíg az alja megszilárdul, a tetején pedig apró buborékok jelennek meg.
Ezután óvatosan megfordítjuk, és a másik oldalát is megsütjük. Mivel a füge sok nedvességet tartalmaz, ezek a palacsinták valamivel puhábbak és szaftosabbak lehetnek, mint a hagyományos változatok. Éppen ezért a kisebb átmérő itt nem pusztán esztétikai kérdés, hanem komoly palacsintamentő stratégia.
Amikor a palacsintahalom már ismerősnek tűnik…
A sütés közben szépen gyűltek a kész darabok a tányéron, és egy idő után a palacsintatorony látványa valami egészen mást kezdett idézni. A Harmadik típusú találkozások egyik emlékezetes jelenetét, amelyben Richard Dreyfuss figurája megszállottan építgeti azt a bizonyos különös hegyformát.
Egy újabb palacsinta a kupac tetejére, aztán még egy… és hirtelen már csak az hiányzott, hogy valaki gyanakodva megkérdezze: „Miért pont ilyen alakúra rakod?”
A különbség szerencsére az, hogy ezt a tornyot nem kellett megfejteni. Csak meg kellett enni.
Lekvár nem kötelező, de nehéz ellenállni neki
A fügés palacsinta önmagában is kellemesen édes, de természetesen tovább lehet fokozni. Jól áll neki egy kevés fahéj, natúr joghurt, méz, dió vagy más gyümölcsből készült lekvár.
Ha pedig akad még egy üveg fügelekvár a kamrában, akkor bezárul a kör: füge a palacsintában, füge a tetején, és közben még az a családtag is jóízűen eszi, aki nyersen valószínűleg már az első szem láttán menekülőre fogná.
Jó módszer a nagyon érett fügék megmentésére
Fügeszezonban könnyű egyik napról a másikra több érett gyümölccsel találni magunkat, mint amennyit frissen el tudunk fogyasztani. A puhább szemeket persze lekvárnak, süteménybe vagy chutney-ba is felhasználhatjuk, de ez a palacsinta különösen gyors megoldás.
És van még egy előnye: itt a füge nem feltétként ül feltűnően a tetején, hanem szépen beleolvad a tésztába. Néha ugyanis a kert termésének elfogyasztásához nem új recept kell, csak egy jó álruha.