Fejátültetés kaktuszon? Igen, lehetséges!
A kaktusz szaporítása gyakran oltással történik. Az eljárás lényege, hogy egy kaktusz egy lemetszett darabját egy másik kaktuszfajta megsebzett felületére növesztjük rá. A módszer maga egyszerűnek mondható, még a kezdő kertészek is bátran belefoghatnak. Bár a különböző fajok esetén más és más módszer válik be a legjobban, következzen egy általánosan alkalmazható, a legalapvetőbb lépéseket leíró útmutató ahhoz, hogyan is kell eredményesen a kaktuszt egy másikba beoltani.
A kaktusz sok kertész kedvenc növénye. Ez nem is csoda, köszönhetően elképesztő formagazdagságának és különleges tulajdonságainak. A szaporítása történhet oltás, szár- és levéldugványozás, illetve magvetés útján, valamint a fiatal sarjak leválasztásával.
A kaktusz magról való nevelése hosszadalmas folyamat, mivel már a csíraképződés sem garantált, a magonc pedig csigatempóban fejlődik. Általánosságban elmondható, hogy azok a kaktuszok, amelyekre nem jellemző, hogy sarjat fejlesztenének, oltással jól szaporíthatók, feltéve, hogy létezik hozzájuk egy kompatibilis alany. A ráoltott kaktuszdarabot nevezzük nemesnek, a másik, gyökeres kaktuszt pedig, amelynek a tetejére a nemest ráillesztjük, alanynak.
Rövid útmutató a kaktusz oltásához
Kaktuszt különböző okok miatt oltunk. Az egyik egyszerű ok, hogy ezzel a vegetatív szaporítási módszerrel szeretnénk egy másik fajtát előállítani. Az eljárás során egy betegségektől mentes kaktusztestet is kapunk, amelyet szintén felhasználhatunk például egy rothadásnak indult kaktusz megmentésére vagy a fotoszintézis növelésére olyan növényben, amelynél ez a képesség hiányzik. A kaktusz oltása révén továbbá a szokásostól eltérő, egyedi formájú növényeket állíthatunk elő.
Az oltás szintén előnyös virágzóképes kaktuszok esetén az első virágzás idejének előrehozásához. Az új növény felső részét képező nemes hordozni fogja a fajta összes jellemzőjét, amelyről származik. Az alany pedig szolgáltatja a gyökeret és a kaktusztestet. A két rész akkor nő össze sikeresen, ha a nemes és az alany edénynyalábgyűrűi megfelelően érintkeznek.
A sikeres összeillesztés és összenövés után a beoltott kaktusz nem igényel a szokásostól eltérő gondozást. Ugyanúgy célszerű ellátnunk, mint általában bármely más kaktuszt.
Kaktuszoltáshoz megfelelő alanyok
Az oltás céljára általánosan bevált alanyok:
- Hylocereus trigonus vagy undatus
- Cereus peruvianus
- Trichocereus spachianus
Továbbá, ha az alany és a nemes ugyanahhoz a fajhoz tartozik, a kompatibilitásuk kiváló. Minél távolabbi rokon az alany és a nemes, a kompatibilitás foka annál kisebb.Ha tehát oltáshoz keresünk megfelelő példányokat, a lehető legjobb eredménnyel akkor járunk, ha ugyanahhoz a fajhoz tartozó egyedeket választunk, amelyek között szoros a rokoni (növényrendszertani) kapcsolat.
Hogyan oltsunk kaktuszt?
Nagyon tiszta, steril eszközöket használjunk, amikor a nemes és az alany előállítához vágásfelületeket készítünk. Csakis egészséges növényekkel dolgozzunk. A nemes magassága legalább 2-3 cm legyen. Ezt követően készítsük elő az alanyt: a kaktusztest felső részét vágjuk le (a friss hajtáscsúcs közelében), majd kúpszerűen vágjuk vissza.
Illesszük a nemest az alanyra, hogy a találkozási felületükön a szállító edénynyalábok érintkezzenek. Gumiszalagokkal rögzítsük a két részt, hogy ne mozduljanak el.
Az oltott kaktusz gondozása megegyezik az oltatlan kaktuszokéval. Kövessük figyelemmel, hogy a két felület találkozásánál nem jelennek-e meg rovarok, illetve nem fedezhetők-e fel kezdődő rothadás jelei. Ha minden rendben zajlik, a gumiszalagokat úgy két hónap elteltével eltávolíthatjuk; ekkorra az alany és a nemes már teljesen összeforrt egyetlen növénnyé, az oltvánnyá.
