Önellátó dombocskák.
A hügelkultúra egy különleges termesztési mód, tulajdonképpen egy bakhátas magaságyást jelent. Maga a ’hügel’ szó dombot, halmot jelent németül. Ezzel a módszerrel leginkább az organikus kertészkedésben vagy a permakultúrás kertészetekben találkozhatunk.
A hügelkultúra segít az egyébként terméketlen területeket is bevonni a gazdálkodásba. Nem újkeletű dologról van szó, Európában már régóta alkalmazzák, elsősorban a német nyelvű területeken.
Az ágyások alapja faág, nyesedék (ideális, ha részben már bomlásnak indult), ezt földdel és komposzttal fedjük. Az így keletkezett magaságyásba növényeket ültetünk. Az alul lévő faanyag lassan rothadásnak indul, tápanyag szabadul fel belőle, értékes, jó minőségű közeget létrehozva a növények számára.
A hügelkultúra előnyei:
Az ágyások jobban megtartják a nedvességet és értékes humusszal gazdagodnak. Viszonylag kis területen nagy terméshozamot tudunk elérni. Szinte alig kell öntözni a bakhátakat (inkább csak a kisebb ágyásokat szükséges néha). A szerves anyag lassan rothadva hőt termel, meghosszabbítva a termesztési szezont. A talaj nem tömörödik, levegősebb marad, mivel a bomló faanyag levegős ’zsebeket’ hoz létre. Elfelejthetjük a gazolást is.
A hügelágyás építése lépésről lépésre:
1. Döntsük el, hogy milyen alakú, méretű és tájolású dombokat szeretnénk
A dombok legyenek elég keskenyek ahhoz, hogy az ágyások belsejét is elérjük. Minél magasabbra készítjük őket, annál több nedvességet tudnak megtartani és könnyebb róluk szüretelni is.
Ne feledjük, hogy a föld sokat fog süllyedni az első években. A tájolásnál gondoljunk arra, hogy a déli fekvésű ágyások naposabbak, melegebbek és szárazabbak is, mint az északiak.
Ami a méretet illeti, akkorára építhetjük őket, amekkorára szeretnénk. Egy átlagos hügel domb 90 cm széles x 180 cm hosszú x 90 cm magas.
2. A talaj előkészítése
Amennyiben a területen már van valamilyen növény (például gyomok), akkor érdemes kigazolni az ágyások elkészítése előtt. Ha füves a kert, akkor kartonokkal fedve elnyomhatjuk a füvet, mielőtt munkához fognánk. Nem szükséges a sziklás, terméketlen, törmelékes területet hosszadalmas tisztításnak alávetni.
3. Elkészítjük a favázat
A szükséges anyagok nagy részét a saját kertünkben is megtalálhatjuk. Levágott gallyakból, ágakból készül az ágyások alja. Ezeket bátran használhatjuk, de kerüljük a cseresznyeágat, dióágat és cédrust. Alulra a nagyobb darab rönkök, ágak kerüljenek, feljebb pedig a vékonyabb gallyak, nyesedékek. A legjobb, ha a faanyag már rothadni kezdett, de a friss vágásokat is használhatjuk, nitrogénben gazdag anyagot keverve hozzájuk. Locsoljuk be alaposan a favázat.
4. Nitrogénben gazdag anyagot töltünk a résekbe
Nagy mennyiségű fánál jelentős nitrogénelvonás lép fel, ezért kell nitrogénben gazdag anyagot kevernünk a dombhoz, mint például komposztot, levágott füvet, zöldhulladékot, konyhai hulladékot. Kerülhet bele baromfitrágya, szalmával és faforgáccsal keverve. Öntözzük meg a halmot!
5. Föld a tetejére
Az ágyás tetejére komposzt és termőföld vékony rétege kerüljön. A földhöz adhatunk még pár nagy lapát vermikulitot vagy perlitet, néhány lapát tőzegmohát és egy kis földdel kevert komposztált fát is. A dombocska tetejére egy réteg szalmát vagy mulcsot tegyünk, ez segít egyben tartani, elnyomni a gazokat és megtartani a nedvességet.
6. Növények ültetése
Egyéves, de évelő növények is kerülhetnek az ágyásokba. A dombok tetejére érdemes a kevésbé vízigényes növényeket ültetni, míg az aljára több vizet igénylő növények kerüljenek.
Bevezető kép: hardworkinghippy
