Tehetünk azért, hogy a megvásárolt mikulásvirág ne csak egyetlen alkalommal legyen szép piros.
Bár a mikulásvirág életciklusa kissé bonyolultnak tűnhet, légyegében arról van szó, hogy bizonyos környezeti feltételeknek – a mi aktív segítségünkkel – teljesülniük kell ahhoz, hogy a növény ismét virágot tudjon hozni.
Honnan származik a mikulásvirág?
Ahhoz, hogy értékelni tudjuk e pompás növény pozitív tulajdonságait, érdemes tudnunk, honnan is terjedt el olyannyira, hogy napjainkban már szinte az egész világon ismert. Az akár 3 méter magasra is megnövő fás szárú cserje eredeti élőhelye Közép-Amerika, ott is nagyrészt Mexikó déli területein őshonos, ahol jellemzően a tél hónapok rövid nappalain virágzik. Az 1820-as években került át innen az USA-ba, majd nem sokkal később Európában is megjelent.
Mitől lesz a mikulásvirág piros?
Sokakat meglepetésként érhet megtudni, mitől is piros a mikulásvirág tulajdonképpen. A növény színes virágzati felleveleit első pillantásra virágoknak gondolhatnánk. Ezek a fellevelek adják a mikulásvirág színét egy fotoperiodizmusnak nevezett folyamat révén. A folyamat során – bizonyos mennyiségű fény vagy annak hiánya hatására – a levelek zöldről pirosra (vagy rózsaszínűre, fehérre, illetve az adott fajtától függően egyéb színre) váltanak. A valódi apró, sárga virágok a fellevelek közepén helyezkednek el.
Hogyan segítsünk a mikulásvirágnak elpirulni?
Annak érdekében, hogy a mikulásvirág bepirosodjon, ki kell zárnunk a környezetéből a fényt. A virágképződést ugyanis egy sötét időszak indítja be. A nap folyamán a mikulásvirágnak a lehető legtöbb fényt biztosítsuk ahhoz, hogy elegendő energiát tudjon elnyelni a szín előállításához. Éjjel azonban, legalább 12 órán át, semmilyen fény ne érje a növényt. Vannak, akik ezt úgy oldják meg, hogy a növényt éjszakára egy sötét szekrénybe teszik vagy egy nagy kartondobozzal borítják le.
Hogy a mikulásvirág újra virágot hozzon
Ahhoz, hogy a mikulásvirág újra virágot hozzon, meg kell ismételnünk a természetes életciklusát. Az ünnepek után, miután a növény elvirágzott, fogjuk vissza az öntözését, hogy a növény nyugalmi állapotba tudjon kerülni egészen tavaszig.
Majd, úgy általában március-április táján, ismét kezdjük meg a rendszeres öntözését, illetve a tápoldatozását is folytathatjuk. Ezzel egy időben az egész növényt vágjuk vissza körülbelül 15 cm-esre.
A mikulásvirágot a meleg nyári hónapokban egy védett, napos helyen a szabadban is tarthatjuk. Egészen augusztus közepéig a hajtásvégek rendszeres visszacsípésével elősegíthetjük az új hajtáselágazások képződését és ezáltal a növény sűrűbb, bokrosabb növekedését.
Az ősz (és a rövidebb nappalok) beköszöntével csökkentsük a tápoldat mennyiségét, a növényt pedig hozzuk be beltérbe. Szeptember-októberben ismételten fogjuk vissza az öntözését és biztosítsunk számára a világos nappalokon 16-21 °C-os környezetet, míg az éjjeli órákban teljes sötétséget és alacsonyabb, 15 °C körüli hőmérsékletet. Miután a fellevelek jól láthatóan elszíneződtek, csökkenthetjük a sötétség időtartamát, az öntözések gyakoriságát pedig növelhetjük.
