Amikor az ünnep elmúlik, a lakásban még sokáig ott marad a zöld. A fenyő, az örökzöld ágak, a koszorúk, a cserepes növények mind emlékeztetnek valamire, ami már mögöttünk van. Ilyenkor gyakran nem is az a kérdés, mit kezdjünk velük, hanem az, mikor jön el az ideje az elengedésnek.
Ez a cikk nem érzelmi döntésekre akar rábeszélni, és nem is sürget. Inkább abban segít, hogy gyakorlati szemmel nézzünk rá ezekre a növényekre: melyek azok, amelyeknek még van helyük és értelmük, és melyek azok, amelyeknél a búcsú a legjobb megoldás.
A fenyő: mikor végezte el a dolgát?
A karácsonyfa sokáig központi szereplő, de a funkciója időhöz kötött. Amikor a tűlevelek hullani kezdenek, a fa kiszárad, az már nem hangulati kérdés, hanem jelzés.
A fenyő ilyenkor már nem ad hozzá az otthonhoz, inkább elvesz belőle. Ha túl sokáig marad bent, nemcsak rendetlenséget okoz, hanem a levegő minőségét is ronthatja a por és a kiszáradt növényi részek miatt.
Örökzöld ágak: meddig maradjanak?
A koszorúkból, csomagolásból megmaradt örökzöld ágak gyakran még sokáig szépek. Ezeknél nem az ünnep vége a döntő, hanem az állapotuk.
Amíg frissek, rugalmasak, illatosak, addig dekorációként vagy természetes díszként még jól működnek. Amikor viszont törékennyé, fakóvá válnak, már inkább teher, mint öröm.
Koszorúk: díszből tárgy
A koszorúk sokszor érzelmileg is nehezebben engedhetők el, hiszen az ünnephez kötődnek. Gyakorlati szempontból azonban ugyanaz érvényes rájuk, mint az ágakra.
Ha a koszorú kiszáradt, porosodik, hullik róla a növényi rész, akkor betöltötte a szerepét. Nem veszít az értékéből attól, hogy eltesszük vagy megválunk tőle.
Cserepes növények: ünnepi vendégek vagy hosszú távú lakók?
A karácsony környékén kapott cserepes növények gyakran különleges helyzetben vannak. Sok közülük nem az ünnepre készült, hanem csak ott kötött ki.
Itt érdemes eldönteni: van-e számára megfelelő hely, fény, hőmérséklet. Ha igen, akkor nincs ok elengedni. Ha viszont a körülmények nem adottak, akkor a növény szenvedése nem szolgálja sem az ünnep emlékét, sem a lakás hangulatát.
A döntés nem az emlék ellen szól
Fontos felismerni, hogy a növények elengedése nem az ünnep elutasítása. A zöldek szerepe az volt, hogy kísérjék azt az időszakot. Amikor ez lezárul, a szerepük is megváltozik.
A gyakorlati döntések ilyenkor felszabadítóak lehetnek. Több levegő, több fény, kevesebb por és kevesebb teher marad utánuk.
Amikor a rendrakás már megkönnyebbülés
A karácsony utáni zöldek kezelése nem feladatlista, hanem átmenet. Segít lezárni az ünnepet, és helyet ad annak, ami következik.
Ami marad, az maradjon jó állapotban és jó helyen. Ami megy, az menjen békével. Így válik a rendrakás nem kényszerré, hanem megkönnyebbüléssé.
