Sötét benyomás.
Ha vetünk egy pillantást a színpompás virágágyásokra, azonnal észrevehetjük, hogy egy szín mindenhonnan hiányzik: a fekete. Ritkán persze akadnak olyan virágok, amelyek szinte feketének tűnnek, de valójában nem azok.
Tudtad, hogy a fekete igaziból nem egy önálló szín? Inkább legtöbbször a szín hiánya. Az igazi fekete, amit koromfeketének, hollófeketének, szurokfeketének nevezünk, elnyel minden látható hullámhosszú sugárzást és csak egy sötét benyomást hagy a szemünkben. Szemünk feketének érzékeli azt a testet, felületet, amely egyáltalán nem, vagy környezetéhez képest csak nagyon gyengén veri vissza a látható fényt.
A növények világában alig találjuk meg a fekete színt a maga tiszta formájában. Talán csak egyes gyümölcsöknél, így például a szeder, a nadragulya, az alkörmös esetében. Ezek kékes-piros antociánt és vöröseslila bétaciánt tartalmaznak, jelezve a madaraknak, hogy érettek, fogyasztásra alkalmasak.
Ha a levelek és a hajtások sötétre színeződnek, akkor ez nem a megjelenés, inkább a védelem kérdése. A pigmentek szűrőként viselkednek és megvédik a szöveteket a túlzott napsugárzástól. Megfigyelhetjük ezt például a borostyánnál, amely télen az erős napsütésben egészen feketére színeződhet.
Valóban fekete színű virágokat találni viszont jóformán lehetetlen. Még a legsötétebb szirmok is megmutatják a napfényben a piros, lila vagy mélykék árnyalatukat.
