Amolyan népszokás ez: a hideg idő beköszöntével sietve bevisszük, tavasszal, az első napsugarakkal kicipeljük a hatalmas cserépben gondozott leanderünket.
A mediterrán származású dísznövény magyar neve babérrózsa, és szinte minden háznál találunk egy-két példányt ebből az örökzöld cserjéből. Hazánkban védett, fagymentes, világos helyen kell teleltetni, és ilyenkor is figyelnünk kell, hogy egy esetlegesen behurcolt kártevő ne tudjon felszaporodni a téli hónapok alatt.
Amint kitesszük a teraszra vagy a kertbe, máris szabadon garázdálkodhatnak a növény kártevői és kórokozói. Készüljünk fel a közönséges takácsatka látogatására, ezek az apró, fehér, pókszerű, szívó szájszervű állatkák a száraz, meleg helyeket kedvelik. A leander ugyan jól tűri a szárazságot, mégis meghálálja a rendszeres öntözést, kiegyensúlyozott vízellátással tudunk leghamarabb megszabadulni az atkáktól is. Ellenkező esetben nagy számban szaporodnak fel, a levelek hátoldalán tanyáznak, gyakran még szövedéket is fejlesztenek. Szívogatásuk hatására a zöld levélen apró, tűhegynyi ezüstös színű foltok keletkeznek, kedvencünk levelei pedig deformálódnak, elszáradnak. Az atkák elsősorban a hajtásvégi fiatal, zsenge leveleket szívogatják. Amennyiben olyan sokan vannak, hogy már csak permetezéssel tudunk megszabadulni tőlük, a Floramite 240 SC használata ajánlható.
A takácsatka még nem minden, a leanderen kétféle pajzstetű is károsíthat.
Ritkábban fordul elő az üvegházi teknős pajzstetű, ami szabad szemmel is jól látható, még kevésbé sasszem kertbarátoknak is, a mérete ugyanis akár az 5-6 mm-t is elérheti! A pajzsa igen domború, és nem tudjuk leemelni a rovar testéről, ha valamiért ezzel próbálkoznánk.
Sokkal gyakoribb az oleander pajzstetű, nevét is a leander latin nevéből kapta. Az oleander pajzstetű észrevételéhez már jobb szem szükséges, a nőstény rovar pajzsa mindössze 1.5-2 mm, a hímeké még kisebb. Az ő pajzsuk fehér vagy szürkésbarna, hosszúkás, lapos, és leemelhető a rovarról. A pajzstetű ráadásul nemcsak elszaporodik növényünkön, de még váladékot, mézharmatot is termel, ami aztán csurog, ragad, sőt feketedik (mivel tetején korompenész jelenik meg). Tripla öröm! A pajzstetvek esetében, ha időben cselekszünk, elegendő lehet a mosószeres vízzel való lemosás. Egy rongy vagy szivacs segítségével gyengéden mossuk le a hajtásokat, leveleket. A mosdatás után érdemes tiszta vízzel lezuhanyozni a növényt. Használhatunk káliszappant is (pl. Biosect). A növények, kizárólag szabad térben (pl. kert) Vektafid A/E aeroszollal permetezhetőek, de az elpusztult állatkák pajzsai ebben az esetben is a növényen maradnak, tehát a ledörzsölést nem ússzuk meg, ha nem szeretnénk ezt a csúf látványt nézegetni.
Bármilyen furán hangzik elsőre, sajnos igaz: a leanderen is megjelenhetnek rákos daganatok, ami valójában a Pseudomonas syringae pv. savastanoi okozta pszeudomonászos rákosodás. A növény valamennyi zöld részén néhány mm-es, feketés színű daganatok fejlődnek. Különösen a szép fehér, rózsaszín, bordó virágokon feltűnő, és főképp lehangoló látvány a rákos burjánzás, torzulás. A baktérium sebeken keresztül hatol be, így fertőzi a növényt. Gyakran 6-8 hónap alatt terjed szét a leander szöveteiben, idegen szóval mondva szisztemizálódik. Terjesztését a szétfröccsenő vízcseppek, esőcseppek végzik, valamint a lelkes kertész az ápolásnál használt kés, olló, vágólapjára tapadt fertőzött növényi nedvvel.
A fertőzött növény élete végéig fertőzött marad, és minden részében él a baktérium. Ezért a fertőzött növényekről dugványt venni és szaporítani nem szabad! Szomszédoknak se ajándékozzunk belőle, hacsak nem vagyunk rosszban velük! Hiába vagdossuk le a rákos daganatokat, a kórokozó az egész növényben ott van. Éppen ezért a védekezést a megelőzés jelenti, nagyon fontos, hogy újonnan beszerzett leanderünket hetekre elkülönítve tartsuk, figyeljük.
