Ha a magyar turista Rómától dél felé utazik, akkor az autóút mellett szépen virágzó bokorsorokat láthat. Eltelik egy kis idő, amíg e bokrokban felfedezzük kedves hazai ismerősünket, a leandert. Ma már itthon van nálunk, családtag lett!
Ez a növény még a középkorban került hazánkba és szinte határtalan tűrőképessége, szép, illatos virágai miatt gyorsan elterjedt az egész országban.
A leanderek fagytól védett helyen várják a tél elmúltát. Ahhoz, hogy gazdagon virágozzanak, az idősebb fácskákat, bokrokat kora tavasszal visszametszeni. A fiatal növények pedig azért szorulnak metszésre, hogy elágazzanak, koronát neveljenek. Ha a gyökerek már nagyon átszőtték a földjét, akkor át kell ültetni nagyobb edénybe, tápdús, agyagos földbe. Ezt 3-4 évente tervbe kell venni és el kell végezni!
Minél erőteljesebben metsszük vissza a leandert, annál gazdagabban virágzik. Igaz viszont, hogy az erős metszés után a korai virágzás kissé későbbre tolódik.
A leander nem fagyérzékeny növény. Mínusz 4-5 °C-ot károsodás nélkül elvisel, ezért téli szállásáról mielőbb a szabadba kell vinni. Minthogy a tél folyamán a leveleken és a hajtásokon gyakran megtelepednek és elszaporodnak a pajzstetvek és a gyapjastetvek, ezért a szabadba állításkor alaposan mossuk le a növényeket rovarölőszer - például Bi-58, Vektafid R vagy Vektafid S - oldatával. Ezt a lemosást két hét múlva meg kell ismételni.
A leander jól tűri a szárazságot, de egyáltalán nem sivatagi növény. Még a telelés idején is kedvezően hat a későbbi fejlődésére, virághozamára egy-egy mérsékelt öntözés.
Amikor szabadba, napos, meleg helyre állítottuk, rendszeresen és bőségesen kell öntözni, amit kössünk össze heti műtrágyázással is.
A szaporítása is nagyon egyszerű: a május-júniusban levágott hajtások vízbe állítva néhány hét alatt gyökeret eresztenek.
Vigyázat: a leander minden része mérgező, megenni nem ajánlatos!
