Óriási választék.
A díszfüvek szerény, nem tolakodó szépségükkel, légiességükkel, könnyedségükkel varázsolnak el. Választékuk igen széles, gyakorlatilag minden típusú és méretű kertbe találhatunk fajtákat. A talajnak és a klímának megfelelően érdemes választani. A vesszős köles például a napon érzi jól magát, míg az erdei perjeszittyó árnyékos és félárnyékos helyen is megél, ezért akár fák alá is ajánlható.
A választás egyik fontos szempontja a talaj típusa és nedvessége is: a szálkafű például tápanyagban gazdag, agyagos, közepesen nedves talajban érzi jól magát, a pampafű számára viszont ezek a körülmények nem ideálisak. Ha megfelelő helyre kerülnek, a díszfüvek általában igénytelenek, kevés törődéssel is beérik.
Rengeteg színben, formában, magasságban, méretben találhatunk díszfüvet. Érdemes a különféle fajokkal, fajtákkal játszani.
A levelek színe az élénkpirostól az aranyon át a szürkés-ezüstig, kékig, zöldig terjedhet. A liláspiros rózsás tollborzfű ’Rubrum’ fajtája sötétlila leveleivel díszít, az impozáns narancsos-arany színben világító díszsás ’Bronze Reflection’ fajta színei hónapról hónapra intenzívebbé válnak. Az acélkék szárú díszfű ’Elijah Blue’ fajtája ugyancsak vonzza a tekintetet.
A levelek mintázata is díszíthet: az 1,8 méterre növő japánfű ’Strictus’ fajtája vízszintes sárga csíkokkal, a mindössze 30 cm magas nyugati kékperje viszont feltűnő, krémfehér hosszanti csíkokkal díszít.
Léteznek díszfüvek a teljesen talajt fedő fajtáktól az akár ember nagyságúig. Növekedésük is nagyon eltérő lehet, az egyenesen felfelé törő vesszős kölestől a szétterülő kínai tollborzfűig.
Néhány kisebb fűféle szokatlan virágzattal hódít, így például a rezgőfű 20 cm magas fűpárnákat képez, amelyek felett a karcsú szárakon kis, szív alakú virágok csüngenek. Hasonlóan vonzó az alacsony szúnyogfű, amelynek hosszúkás virágzatai kb. 30 cm magas szárakon vízszintesen állnak és a növény felett zümmögő nagy rovarra emlékeztetnek.
Magában is mutatós az óriás kékperje szétterülő, keskeny leveleivel. Augusztustól októberig finom, laza virágzataival díszít. A 3 méter magasra megnövő pampafű is hoz virágot, nyáron igen feltűnően ékesíti a kertet.
Filigrán leveleikkel, a szél által finoman borzolt lombjukkal még a nagyon nagy növények sem tűnnek túl dominásnak, mutatós kontrasztot képeznek a formára nyírt bokrokkal, fákkal. Ha virágos évelőket kombinálunk a díszfüvekkel, nagyon hangulatos kertrészt kaphatunk. A magasságbeli különbségeket érdemes kihasználni, akárcsak az eltérő felületeket, textúrákat, vagy a különböző levélnagyságokat.
Az utóbbi időben ’új német stílusnak’ kezdték nevezni azt a fajta ültetési módot, ahol nagyon sűrűn helyezik a földbe a növényeket, gyakorlatilag nem látszik a föld. Minden a lehető legtermészetesebb, a növények összeérnek, egymásba fonódnak. A díszfüvek jól illenek az ilyen ágyásokba.
A díszfüvek jól társíthatók a különböző rózsákkal is. Lazítják a rózsák tömörebb megjelenését, nagyobb térfogatot biztosítanak az alsóbb területeken is. Különösen szépen mutatnak az évelő tollborzfű illatos csomócskái vagy a tippan. A deres csenkesz kékesszürke, kompakt lombja elsősorban a rózsaszínes lazacszínű szirmokkal díszítő rózsák mellett érvényesül.
