Április 25-e Szent Márk evangélista ünnepe, az egyházi búzaszentelés napja, amely a keresztény hagyományok mellett antik, pogány gyökereket is őriz. A római katolikus egyház ezen a napon búzaszentelő körmenetet tart, amely során a hívek a határba vonulnak, és áldást kérnek a vetésre, a bő termésre és a természeti csapások – például jégeső, aszály, kártevők – elhárítására.
A búzaszentelés szertartása az antik római Robigalia ünnep továbbélése, amelyet szintén április 25-én tartottak. A Robigalia során a vetések védelméért és a terményeket fenyegető betegségek (például a rozsdagomba) elhárításáért fohászkodtak az istenekhez, különösen Robigushoz vagy Robigához, a növénybetegségek elleni védelem isteni megszemélyesítőjéhez. Áldozatként gyakran kutyát vagy juhot mutattak be, és ünnepélyes körmeneteket tartottak a földeken át. A keresztény búzaszentelés ezeknek az ősi rítusoknak a továbbélése keresztény formában, új jelentéstartalommal.
Ez a nap évszázadok óta fontos mérföldkő a paraszti gazdálkodásban. A körmenet egyszerre volt vallási szertartás és közösségi esemény, amely a földdel, a természettel való kapcsolatot is megerősítette.
Mit üzen a természet?
A népi megfigyelések szerint április 25-én a természet viselkedése sokat elárulhat a közelgő aratásról. Ha a fürj már el tud bújni a vetésben, vagy ha megdördül az ég, abból a régiek gazdag aratásra következtettek.
Ha ezen a napon pacsirta, fürj vagy béka szól a búzatáblából, az is jó termést ígér. A fülemüle viszont külön figyelmet kapott: ha hallgat, változékony, szeszélyes tavaszra számíthatunk; ha azonban dalra fakad, akkor szép, kellemes idő várható.
Helyi szokások és hiedelmek
A baranyai háziasszonyok számára ez a nap részleges dologtiltó nap volt: nem sütöttek kenyeret, hogy ne „égjen el” a szerencse a termésből. Ugyanakkor a Muravidéken épp ellenkezőleg, munkára serkentett a hagyomány: úgy tartották, hogy az indás növények – például az uborka vagy a tök – magját épp ezen a napon kell földbe vetni.
A muravidékiek számára április 25. az egész év rámutatónapja volt. Úgy hitték, hogy ha ezen a napon köd ereszkedik a tájra, az jégesőt vagy akár árvizeket is előrevetít, amelyek kárt tehetnek a vetésben.
Mit üzen ma a búzaszentelés?
A modern világban, ahol kevesen élnek közvetlen kapcsolatban a földdel, a búzaszentelés hagyománya mégis aktuális: emlékeztet a természet kiszámíthatatlanságára, az emberi alázatra, és arra, hogy a termés nem csupán munkánkon, hanem az időjáráson is múlik. Ugyanakkor a közösségi ünneplés, a megosztott remény és a hit ereje még ma is képes összekapcsolni az embereket – városban és falun egyaránt.
Ez a nap kiváló alkalom lehet arra is, hogy megálljunk egy pillanatra, és végiggondoljuk: mit jelent számunkra a természet, és hogyan viszonyulunk a földhöz, amelyből élünk.
