A decemberi napok mintha lassan és észrevétlenül gördülnének át egymásba: a kert mélyebbre húzódik a pihenésbe, a fény pedig minden reggel kicsit később érkezik. A néphagyomány mégis minden napnak külön jelentést szánt, mert a paraszti ember úgy érezte, a tél minden mozdulata üzen valamit. December 15. csendes nap volt – mégis olyasmit mesélt, amit érdemes volt komolyan venni.
Egyházi emléknap, amely csendben írta körül magát
December 15. a keresztény kalendáriumban Valeriana és Adelaida emléknapja, amit a falusi ember tisztelettel tartott számon – még ha nem is kapcsolódott hozzá különösebb szokás vagy tiltás. A nap inkább a visszafogottságáról volt ismert, arról a csendes, nyugodt hangulatról, amelyet a téli adventi hetek hordoznak magukban.
Amikor egy napból a tél közepe rajzolódott ki
A régiek úgy tartották, amilyen az időjárás ezen a napon, olyan lesz a tél dereka is. Ez nem országos hagyomány, sokkal inkább táji tapasztalat, amely főként alföldi és felvidéki gyűjtésekben maradt fenn, mégis szépen mutatja, hogyan figyelték a természetet. Ha december 15-én megkeményedett a hideg, azt mondták: január közepén is hasonló lesz az idő. Ha pedig enyhülés, olvadás érkezett, abból ingadozó, szeszélyes telet jósoltak – esővel, latyakkal, fagyokkal keveredve.
Az is megfigyelés volt, hogy a szeles december 15. „szökős telet” hoz: olyan időszakot, amely napról napra változtatja a hangulatát. A parasztember számára ez nem csupán időjárás volt, hanem tervezés is: mikor kell óvni a jószágot, mikor érdemes tüzelőt hazahordani, és mire készüljön a gazda a következő hetekben.
A baromfi különös viselkedése is jelet hordozott
Néhány dunántúli faluban azt tartották, hogy a baromfi minden fontos időváltozást hamarabb észrevesz, mint az ember. December 15-én ezért külön figyelték a tyúkokat. Ha a madarak nyugtalanul kapirgáltak vagy túl korán húzódtak fel a magasabb helyekre aludni, abból a tél második felének kiszámíthatatlanságára következtettek. A baromfi mozdulatait finom jelzésnek tekintették – olyan jelnek, amelyet az okos gazda nem hagyhat figyelmen kívül.
Egy csendes nap, amely mégis útmutatást adott
December 15. nem volt hangos, nem volt babonáktól terhelt, és nem vették körül látványos szokások. De a paraszti világban ez sem jelentette azt, hogy jelentéktelen volna. A tél derekára vetett árnyékot, előre mutatott, csendesen és türelmesen.
Aki ma is szeretné érteni a természet finom jelzéseit, megteheti ugyanazt, amit eleink: figyelheti a szelet, a fagyot, a madarakat – és meghallhatja azt a nesztelen üzenetet, amely csak a téli napok legmélyén szólal meg.
