December 4-e egy különleges nap Európa számos országában, ahol bányászat folyik. Ezen a napon ünneplik a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának emléknapját, amely hosszú évszázadok óta a hagyományok része. Szent Borbála a bányászok mellett a tüzérek és a várak védőszentje is, és az ünnepe rengeteg hiedelmet és szokást foglal magában.
Az egyik legismertebb hagyomány a "borbálaág" szokása. Borbála napján a lányok cseresznyefaágat helyeztek vízbe, és ha az ág karácsonyra kivirágzott, az azt jelezte, hogy a lány közeli házasság elé néz. Ez a virágzás nemcsak a jövendőbeli esküvőt jelképezte, hanem a termékenység és az új élet reményét is hordozta. A lányok ezen kívül András napján az eresz alá dugott almát december 4-én megfordították, majd karácsonykor magukkal vitték az éjféli misére. Úgy tartották, hogy aki a mise után először megszólította őket, annak a családjából várhatták a leendő vőlegényt. Ezek a régi hiedelmek a szerelmi jóslás izgalmas részét képezték, és sok fiatal számára izgalommal töltötték meg a téli ünnepi időszakot.
Borbála napja dologtiltó nap is volt, vagyis sokféle házimunkát tilos volt elvégezni. A hiedelmek szerint ilyenkor nem volt szabad varrni, fonni, vagy éppen söpörni. A női látogatók érkezése pedig különösen baljós jelnek számított, hiszen az egész téli ünnepkör során szerencsétlenséget hozhatott a házra. Ezért, ha női látogató lépett a házba, azt seprűvel "űzték ki", hogy elkerüljék a bajt. Az idegen férfiak jelenléte sem volt kívánatos, mert úgy hitték, elviszik a ház szerencséjét. Még az ajándékozás és a kölcsönkérés is tiltott volt, hogy a ház jólétét megőrizzék.
Borbála napján azonban nemcsak tiltások voltak, hanem bizonyos tevékenységek kifejezetten ajánlottak voltak. Ilyen volt például a tollfosztás, a borfejtés, valamint a búzacsíráztatás, amelynek zöld hajtásaiból a következő év termésére jósoltak. Ez az időszak tehát nemcsak a pihenésről szólt, hanem a jövő előrevetítéséről is, amely az emberek mindennapjaiban fontos szerepet játszott.
Baranyában különösen érdekes szokások kapcsolódtak Borbála napjához. Például a férfiaknak tilos volt bort fejteni ezen a napon, míg az asszonyok nem nyúlhattak a rokkához, mert úgy hitték, hogy ezek a cselekedetek felgerjesztik az ártó szellemeket, és megbetegíthetik a jószágokat. A hagyományok tehát mélyen összefonódtak a természet ritmusával és az emberek mindennapi életével, megmutatva, hogy a közösségek mennyire próbáltak harmóniában élni a körülöttük lévő világgal.
Borbála ünnepe ma már kevésbé ismert, de még mindig sok helyen tartanak megemlékezéseket a bányászok és családjaik tiszteletére. A Szent Borbála-nap emlékeztet bennünket arra, hogy a múlt hiedelmei és szokásai mennyire fontos szerepet játszottak az emberek életében, és hogy milyen érdekes módon kapcsolódtak össze a mindennapi tevékenységek a hitvilággal és a közösség életével.
