A decemberi hideg beköszöntével sok helyen régi hagyományok élednek újjá, és az egyik ilyen hagyomány Ferenc napjához kapcsolódik, amelyet a "Disznóölő Ferenc" néven is emlegetnek. A vajdasági Doroszlón és a dunántúli községekben élők számára Ferenc napja különleges alkalom volt a disznóvágások megkezdésére.
Régen a Dunántúlon azt tartották, hogy Ferenc napja az első igazán hideg téli napok egyike, amikor már kellően lehűlt az idő ahhoz, hogy megkezdődhessen a disznóvágás. Az emberek számára ez egy olyan esemény volt, amely nemcsak a családi összetartozás, de a télre való felkészülés egyik legfontosabb lépését is jelentette. A disznóvágás mindig különleges alkalom volt: nemcsak a hús és az egyéb feldolgozott termékek előállítását jelentette, hanem a közösségi élményt, a közös munkát és az ünneplést is.
Ferenc napján a disznóölésnek szimbolikus jelentősége is volt. Az emberek ilyenkor, a hideg tél kapujában, biztosítani akarták, hogy a családnak elegendő élelmiszere legyen az elkövetkezendő hónapokra. Az első hideg napok megfelelő körülményeket teremtettek a hús feldolgozására, hiszen a hideg levegő segítette a frissen levágott disznó húsának kifagyását és tartósítását. Az így elkészített sonka, szalonna, kolbász és egyéb finomságok a hosszú téli estéken kerültek majd az asztalra, és fontos szerepet játszottak a karácsonyi és újévi ünnepek során is.
Az ilyen disznóölések idején összegyűltek a rokonok, szomszédok, és mindenki kivette a részét a munkából. A disznóvágás szinte rituális jelleggel bírt, ahol az emberek együtt dolgoztak, majd a nehéz munka végeztével együtt lakmároztak, megosztva az elkészült friss hurkát, kolbászt, és más ínyencségeket. A hagyomány nemcsak a hús tartósításáról szólt, hanem a közösségi lét fontosságáról, a család és a barátok összetartozásáról is.
Bár a modern világban a disznóvágás gyakran elvesztette régi közösségi jellegét, a hagyomány emléke ma is él. Ferenc napja emlékeztet minket a régi idők tél eleji felkészülésére, amikor a közösség összegyűlt, hogy együtt nézzen szembe a hideg hónapokkal, és gondoskodjon arról, hogy az asztal mindig bőséges legyen. A "Disznóölő Ferenc" így a múlt egy darabját hozza közelebb hozzánk, emlékeztetve arra, hogy milyen fontos szerepe van a hagyományoknak az életünkben.
