A karácsony már mögöttünk van, az új esztendő pedig még nem érkezett meg. December 29. ebben a különös, lebegő időszakban kapott helyet a népi kalendáriumban. A régiek nem tartották sem ünnepnek, sem munkanapnak – inkább olyan napnak, amikor az ember lassan visszatér önmagához, mielőtt újra fordulna az idő.
Egyházi emléknap a háttérben
December 29. Canterburyi Szent Tamás (Becket Tamás) vértanú emléknapja a keresztény naptárban. A falusi világban nem kapcsolódott hozzá külön szokás vagy ünneplés, mégis tisztelettel vették számba. A nap inkább a csendes napok közé tartozott, amikor nem illett nagy zajt csapni.
Canterburyi Szent Tamás a 12. század egyik legismertebb egyházi alakja volt: angol főpap és államférfi, aki II. Henrik király kancellárjaként kezdte pályáját, majd canterburyi érsekként nyílt konfliktusba került az uralkodóval az egyház jogainak védelmében. 1170-ben a canterburyi székesegyházban gyilkolták meg, halála pedig egész Európát megrázta. A középkorban a lelkiismerethez való hűség és az igazság melletti kiállás jelképeként tisztelték.
Nem karácsony, még nem újév
A néphagyomány szerint december 29. nem volt alkalmas új dolgok elkezdésére. Úgy tartották, ami ilyenkor indul, bizonytalanul alakul. A ház körül már rend volt, az ünnepi sürgés-forgás lecsengett, de a mindennapi munka még nem tért vissza teljes erővel.
Ez a nap a lassú visszarendeződésé volt: elpakolás, számvetés, a ház és az ember belső rendjének helyreállítása.
Apró időjárási jelek
Bár nem számított erős jóslónapnak, az időjárást ilyenkor is figyelték. Ha december 29-én erős fagy volt, hideg évkezdést vártak. Ha enyhült az idő, abból változékony januárra következtettek. Ezek inkább hangulati megfigyelések voltak, nem szigorú előrejelzések.
Egy nap a megállásra
December 29. a népi gondolkodásban olyan nap volt, amikor nem siettek sehová. Nem illett nagy mulatságot tartani, de a munkába sem vetették bele magukat. Aki ilyenkor hagyta magát megpihenni, azt remélhette, nyugodtabban indul majd az új esztendő.
Ez a nap nem hagyott maga után látványos hagyományokat, mégis fontos szerepe volt: hidat képezett a karácsony csendje és az új év lendülete között.
